Chandler öngyilkossága rávilágít a média Jackson-ellenességére

Charles Thomson:

Chandler öngyilkossága rávilágít a média Jackson-ellenességére

Amikor tegnap napvilágra került, hogy Evan Chandler, Jordan Chandler apja két héttel ezelőtt fejbe lőtte magát, kevesen siratták meg, hiába próbált róla pozitív képet festeni a média.

Chandlert a legtöbb sajtóorgánum úgy tünteti fel, mint a „Michael Jacksont molesztálással vádoló fiú apja”. Nem igaz. Chandler volt az apa, aki Michael Jacksont vádolta a fia molesztálásával.

Nem Jordy Chandler vádolta meg elsőként Jacksont, hanem az apja, Evan, annak ellenére, hogy a fiú váltig állította, Jackson soha nem ért hozzá illetlen módon, és ehhez az állásponthoz hónapokig ragaszkodott is.

Az apa és Jackson közti kapcsolat 1993 elején romlott meg, amikor Evan arra kérte a popsztárt, hogy építsen neki egy házat, de ezt Jackson udvariasan visszautasította. Chandler, a sikertelen forgatókönyvíró nem sokkal később újra megkörnyékezte Jacksont, azzal a kéréssel, hogy intézze el, hogy leszerződtessék három forgatókönyv megírására. Azt mondta, ha Jackson nem teszi meg, amit követel, meg fogja vádolni a fia molesztálásával. Jackson nem tett eleget a követelésnek - a többi pedig történelem.

Mary Fischer 1994-es „Koncepciós per-e a Michael Jackson ügy?” című cikkéből kiderül, hogy Jordan Chandler csak akkor állította, hogy Jackson molesztálta, miután Evan – aki eredeti foglalkozása szerint fogorvos – egy natrium amytal nevű tudatmódosító szert adott be neki, amelyről ismert, hogy hamis emlékezet szindrómát okoz.

Hiába kezdett Jordan apja akaratának megfelelően viselkedni, tanúvallomása oly kevés meggyőző erővel bírt, hogy amikor Thomas Sneddon területi ügyész három különböző nagy esküdtszék[*] elé terjesztette az ügyet, egyik sem adta meg az engedélyt, hogy Michael Jackson ellen vádat emelhessenek. A közismert mítosszal ellentétben Jordan Chandler nem tudta pontosan leírni Jackson nemi szervét. Többek között pontatlanul azt állította, hogy Jackson körül volt metélve, holott a rendőrségi fotók ennek ellenkezőjét bizonyítják.

Kevéssé meglepő, hogy ezekből az információkból semmi nem jött át az Evan Chandler haláláról szóló tudósításokba a fajsúlyosabb médiumok oldaláról. Ehelyett arra használják Chandler öngyilkosságát, hogy újra sarat dobáljanak Jacksonra, és végtelenítsék a régi, lejárt lemezeket az 1993-as vádak idejéből, különösen azt, amelyik a fiú kifizetéséről szól.

A hírforrások megint azt közlik le világszerte, hogy Jackson 1994-ben peren kívül kifizette Chandleréket. Ez teljes egészében kitaláció.

Azokból az időkből származó bírósági dokumentumok egyértelműen állítják, hogy „Jackson biztosítója tárgyalt az összegről és fizette ki azt, Mr Jackson és jogi képviselője tiltakozása ellenére.”

Jackson nem hagyta jóvá a peren kívüli megegyezést, fizetni meg pláne nem fizetett.

Az egyik kiadvány, amely ezt az ósdi képtelenséget előrángatta, a The Sun magazin volt, amely gyakran fordul hozzám, mint Michael Jackson specialistához. Tegnap megkerestek, hogy adjak információt az 1993-as vádakkal kapcsolatban, amit meg is tettem. Ám nem használtak fel belőle semmit – valószínűleg túl kedvező képet mutatott volna Michael Jacksonról. Világos, hogy a mítoszok, amelyek Michael bűnösségét sugallják, sokkal fontosabbak azoknál a valós tényeknél, amelyek felmentik őt.

Miután feltűnt számomra, hogy a The Sun magazin Chandler-öngyilkosságot taglaló cikke számos ténybeli pontatlanságot tartalmaz (a legszembetűnőbbek ezek közül, hogy Jordy kezdeményezte a vádakat elsőként, valamint hogy Jackson kifizette a családot.), megkerestem a lap két alkalmazottját. Az egyikük az volt, akivel addig is kapcsolatban álltam, a másik pedig a cikk írója. Egyik emailemet sem méltatták válaszra, és a cikken sem változtattak.

Másutt a The Mirror című napilap még magasabb helyezést érhetne el az abszurditások versenyében, miután Chandlert valamiféle mártírként kísérelte meg ábrázolni. „A Michael Jackson molesztálási ügyéből ismert apa az igazságot akarta, de végül belepusztult” – így szól a főcím.

Az igazságot?

Ha Chandler az igazságot akarta, akkor miért járt Jackson nyakára a három filmforgatókönyvről szóló „ajánlattal”, mielőtt a rendőrségre ment? Ha az igazságot akarta, miért ment bele, hogy Michael biztosítója peren kívül kifizesse?

A megegyezés egyébként olyan záradékot is tartalmazott, miszerint a polgári per indítása helyett a pénz elfogadása nem zárja ki azt, hogy a család tanúskodjon egy büntetőjogi perben. Tehát ha Evan Chandler tényleg igazságot akart, akkor miért nem engedte, hogy a rendőrség tovább folytassa a nyomozást?

A cím, az egész cikkel együtt, úgy ahogy van, képtelenség.

Minekutána Jackson biztosítójától közel 15 millió dollárt fogadott el (és nem 20 milliót, ahogy a sajtó utalni szokott rá), Chandler 1996-ban be akarta perelni Jacksont további 60 millió dollárra, miután azt állította, hogy a sztár HIStory című albuma megsértette egyezményük titoktartási záradékát. Mindezeken felül Chandler még azt is követelte a bíróságtól, hogy visszavágásként kiadhasson egy albumot EVANstory címmel.

Igen, tényleg.

Tehát az az ember, akiről a The Mirror úgy ír, hogy „csak az igazságot akarta”, úgy vélte, hogy a legmegfelelőbb lépés, amit tehet, miután a kezdeti médiaőrület alábbhagyott, hogy kiad egy zenei albumot kiskorú gyermekének feltételezett szexuális bántalmazásáról.

A sajtó utalt arra a tényre, hogy Jordan és szülei között feszültté vált a viszony 1993 után, ám Jacksont hibáztatta ezért, állítva, hogy az üggyel járó trauma okozta az eltávolodást.

Valójában az történt, hogy Jordan, miután betöltötte tizenhatodik életévét, bírósághoz fordult és megkapta a mindkét szülőjétől való jogi függetlenséget. Jackson 2005-ös tárgyalása során pedig visszautasította a felkérést, hogy tanúskodjon korábbi barátja ellen. Ha mégis megtette volna, Jackson jogi csapatának számos tanúja állt készen, hogy vallomást tegyen, hogy Jordan – aki ma egyébként Long Island-en él, megváltoztatott néven – korábban elmondta nekik, hogy gyűlölte szüleit amiatt, amire kényszerítették 1993-ban, és hogy Jackson soha egy ujjal sem nyúlt hozzá.

Az 1993-as üggyel kapcsolatos bizonyítékok elsöprően igazolják Jackson ártatlanságát. Ez az oka annak, hogy a hosszadalmas nyomozás során, - mely hónapokig folyt azelőtt, hogy Jackson biztosítója kieszközölte a peren kívüli megegyezést, - Michael Jacksont soha nem tartóztatták le és vádat sem emeltek ellene.

A bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy Evan Chandler a vádakat tudatosan, pénzszerzés céljából eszelte ki, abban bízva, hogy így majd valóra tudja váltani álmát, hogy Hollywoodban dolgozzon. Magnóra vett telefonbeszélgetéseken hallható, hogy számára érdektelen a fia jólléte, szó szerint „irrelevánsnak” nevezi azt, és azt is kijelenti, hogy annyit fog Jacksonból kicsikarni, amennyit csak lehet (Mary Fischer GQ-ban megjelent cikkjében olvashatók a telefonbeszélgetések átiratai).

Mary Fischer bizonyítékaiból kiderül, hogy Evan nemcsak, hogy hamisan állította fia szexuális bántalmazását, - gondosan kifundált zsarolási tervének részeként -, hanem amikor Jordan nem akart belemenni a játékba, tudatmódosító szert adott be neki azzal a szándékkal, hogy elérje, hogy a fiú azt képzelje, molesztálták.

De nem a kisfiú begyógyszerezésével süllyedt a legmélyebbre Evan Chandler. A mélypont akkor következett, amikor a bíróságon azt kérelmezte, hogy a saját fia feltehetőleges molesztálásáról szóló zenei albumot jelentethessen meg.

Hogyha Evan Chandler igazságszolgáltatást akart, hát megkapta két héttel ezelőtt.

Ami pedig a médiát illeti, ezzel az incidenssel megint megkövülni látszik az a gyakorlat, hogy a média szinte soha nem hajlandó Jacksonról tisztességes és korrekt módon nyilatkozni, különös tekintettel a szexuális bántalmazás koholt vádjaira, amelyeket ellene emeltek.

Az itt említett információkból eddig egyetlen általam olvasott, a Chandler öngyilkossággal kapcsolatos cikkben sem jelent meg semmi, annak ellenére, hogy legalább egy olyan újságnak rendelkezésére bocsátottam ezeket az információkat, amely többször is fizetett nekem más alkalmakkor, mint Jackson specialistának.

A felmentő erejű tények felett elsiklik a sajtó az obszcén mítoszok javára. Egy feketebőrű humanitáriust bemocskolnak a pedofília vádjával, és fehér erőszaktevőjét, mint mártírt festik le.

Ami Jordy Chandlert illeti, talán apja eltávozása után lesz annyi bátorsága, hogy kiálljon, és megtegye, amit tennie kell. Talán felbukkan valahol, és elmondja a világnak, amit a barátainak több, mint egy évtizede mond már: hogy Michael Jackson soha egy ujjal sem nyúlt hozzá. Addig gyanítom, hogy ugyanazt a kínt fogja érezni, mely az apja életét is követelte, feltűnően kis idővel azután, hogy ennek az ügynek a legnagyobb áldozata, Michael Jackson elhunyt.

A szerző Essex-ben tevékenykedő szabadúszó író. A fekete zene szakértőjeként olyan magazinokba írt, mint a MOJO és a Wax Poetics, és JIVE néven saját magazint is szerkeszt. A funky és soul zene szaktekintélyeként 2006-ban szerepelt a BBC műsorában, (Electric Proms Round-Up), ahol James Brownnal beszélgetett. Azóta a Sun magazin Michael Jackson szakértője, és interjút adott a Sky News, a BBC News és a BBC World Service számára a sztár halálának estéjén.

Fordította: Szakállas Eszter

Forrás: http://charlesthomsonjournalist.blogspot.com/2009/11/evan-chandler-suicide-higlights-media.html

[*] (Nagy esküdtszék: (25 tag): arról dönt, hogy az ügy alkalmas-e arra, hogy a bíróság megtárgyalja, ma már csak az USA egyes államaiban működik)