Élet Michael Jacksonnal 7. rész

Sajnos a dokumentumfilm végefelé Bashir már annyira elfogultan, rosszindulatúan beszél Michael Jacksonról, hogy nagyon sokat gondolkodtam, egyáltalán mit fordítsak le az egészből. A kettősség benne az, hogy a felvételek, amiket készített viszont nagyon jók és tényleg bepillantást engednek Michael életébe. Ezért kompromisszumos megoldást hoztam, lefordítottam néhány rosszindulatú megjegyzését is, ahol a felvétel maga érdekes volt, viszont kivágtam összesen kb. 50 másodpercet, ahol képileg nem mutattak semmi különöset, nem volt történés, csak Bashir mondja a saját kis gonoszkodásait.
Érdekes, hogy Bashir, akit Michael ennyire beengedett az életébe, és megbízott benne, nem tudta felfogni és elfogadni azt a tényt, amit rajta kívül nagyjából mindenki tud: hogy Michael Jacksont nem lehet átlagember mércéjével mérni. Ezt nagyon jól megmondta Sammy Davis Jr. is a Motown on Showtime dokumentumfilmben. Úgy érzem, hogy Bashir annyira megdöbbent és "kiakadt" Michael átlagostól nagyon eltérő életstílusán, hogy nem tudott már elfogulatlanul tudósítani róla, ahogy azt kellett és illett volna. Észrevettem, hogy ha Michael bármi jót tett (pl. meghívta a gyerekeket Neverlandre), azt Bashir nem dicsérte, nem értékelte, vagy hogy mennyire ünnepelték a Bambi díjátadón őt az emberek, hosszú percekig felállva tapsoltak, ezeket észre sem vette, vagy legalábbis nem akarta megmutatni. Csak azt akarta hangsúlyozni, hogy milyen katasztrófális volt ez a berlini út. Pedig én egyáltalán nem látom annak, nagyon sok jó dolog történt és a rajongók fantasztikusak voltak, és Michael is az volt velük.
Emlékszem, mikor először láttam a Living With-et, az tűnt fel nagyon (a rosszindulatú, kétszínű narrációján kívül), hogy a lényegről tulajdonképpen nem is beszélt. Arról alig esett szó, hogy Michael mekkora tehetség, mennyire zseniális alkotóművész, mekkora hatással volt az egész világra, és mennyit jótékonykodott. Bashir csak a különc viselkedésére, "bizarr" életstílusára hegyezte ki az egészet, direkt olyan kameraállásokból vette, olyan felvételeket adott be, amik negatívan mutatják be Michaelt. Végül is, hálistennek, ez kiderül a Take Two-ból is. A baj az, hogy azt sokkal kevesebben látták, mint a Bashir-féle verziót.
Végül hadd mondjam el, hogy nekem személy szerint kedvencem ez a 7. rész, mert emlékszem, amikor először láttam a Living With Michael Jackson-t, annyira megmaradt bennem ez a rész, ahol a parkolóházban átöleli ezt a szőke lányt, puszit ad neki, és a lány teljesen magánkívül lesz, szinte szívrohamot, vagy idegösszeroppanást kap ott a helyszínen. Hihetetlen volt nekem látni azt, hogy milyen hatással van Michael az emberekre, a rajongókra. (Egyébként erről Uri Geller is beszél a dokumentumfilmjében, majd egyszer azt is lefordítom.) Persze, azt hiszem, én is minimum elájultam volna, ha ennyire közel kerülhettem volna Michaelhoz. :)))

Jó szórakozást a filmhez!