Michael Jackson magyarul

Michael Jackson és a lányok

2011-06-07T09:10:00.005+02:00

Michael Jackson nagy rajongója és tisztelője volt a női nemnek...

Tiger Beat Magazin; 1972. szeptember

Volt már valaha olyan fura érzésed, hogy valaki bámul téged, figyeli minden mozdulatod? Ha igen, akkor talán rájössz, ez a valaki nem más, mint Michael Jackson!

Egy fának támaszkodva, ismeretlen kis dallamot fütyörészett. Az ég oly vakítóan kék volt, hogyha túl sokáig nézte az ember, belekáprázott a szeme. Ám ez most nem volt gond, mivel a fiú nem az eget kémlelte. Szemei egész mással voltak elfoglalva.

Michael magában mosolygott. Semmi sem ért fel azzal, amit épp most csinált. Csak álldogált ott, hüvelykujjait az övtartójába akasztva. Senki sem sejtette, hogy épp egyfajta művészetet gyakorol.

GYAKORLAT TESZI…

Michael mindig mosolyogva mondja, de komolyan gondolja, mikor a lányok megfigyelését „művészetnek” nevezi.
Mikor rákérdezek, elmagyarázza, hogy a „csajok megfigyelése” anélkül, hogy észrevegyék, sok gyakorlást igényel. Először is tisztában van vele, hogy másokat nyíltan bámulni udvariatlan dolog. Emiatt mesteri szintre tökéletesítette a technikát, mellyel észrevétlen maradhat.

Mégis miért veszi a fáradtságot?

„Mert tényleg nem akarok senkit megsérteni azzal, hogy figyelem. Néhányan nagyon kényelmetlenül érzik magukat, ha tudják, hogy valaki nézi őket. Nekem viszont ez a gyengém, imádom nézni a lányokat! Ha csak nézhetek egy lányt, már minden okom megvan a mosolygásra. Ők egészen különlegesek és ehhez méltón kell velük bánni. Ezért mondom mindig, ne bámuld közvetlenül a csajt! Elkezd majd nyugtalankodni, hogy biztos kócos a haja, vagy elkenődött a sminkje. Ez ahhoz hasonlít, mint mikor az ember egy művészeti kiállításra megy gyönyörű festményeket nézni. Ha megfelelő módon szemléli a képet, akkor érti meg igazán a lényegét.”

AZ OKOK...

Nagyon is normális egy olyan fiatal, egészséges és helyes srác esetében, mint Michael, hogy örömét lelje a lányok nézegetésében. Minden korabeli fiú ezzel tölti az idejét, csak ténferegnek a környéken, miközben az előttük elhaladó csajokat figyelik. Ám némelyek osztályozzák őket, aszerint hogy milyen ruha van rajtuk, vagy hogy mennyire csinosak. De nem Michael! Neki megvannak a saját indokai.

„Azok a srácok, akik kategorizálják a lányokat, elsiklanak a lényeg felett. Annyira el vannak foglalva a pontozással, hogy nem látják… úgy értem nem látják igazi valójukban a lányokat."

"Ahogy egy lány sétál. A járásból sok mindenre lehet következtetni. Hogy vidám, vagy szomorú, büszke–e női mivoltára. Aztán ott vannak azok a lányok, akik annyira gyámoltalanok, hogy legszívesebben odarohannék hozzájuk és megölelném őket. Ha esetleg olyan szerencsés vagyok, hogy közelről láthatom az arcukat… nos, az olyan mintha a kedvenc desszertemet kapnám egy finom ebéd után!

A szemek… rád kacsintanak? Mitől ragyognak úgy? Talán a szerelem teszi? Vagy csupán az élet öröme?"

"Végül a száj. Vajon egy titkon mosolyog? Vagy megpróbál némi vidámságot csempészni mindazok életébe, akikkel találkozik?”

Michael listája a végtelenségig folytatódik…

Egy szeles napon órákon keresztül tudja figyelni, a szél miként játszik hosszú hajjal, rövid hajjal, sötét hajjal, világos hajjal. Vagy a lányok kezét bámulja. Ülés közben a lány vajon nyugton tartja őket? Esetleg része a kommunikációjának? Beszélgetés közben a kezei életre kelnek, miközben szavait hangsúlyozva vadul gesztikulál?

Ám Michael az esetek többségében a teljes képet akarja nézni… magát az embert. Mindenkit kedvel, mégis a lányok az ő szemében 'valami egészen különlegesek'.

Ha Michael is azok közé a srácok közé tartozna, akik osztályozzák a lányokat, az összes pénzét papírra költené, hogy felírogassa, melyik lánynak milyen magas pontszámot adott. Mert az ő szemében minden lány győztes… egyszerűen azért, mert lány… és mert különleges… és mert éppen az a lány, akit jelen pillanatban is bámul -- miközben egy mosoly suhan át az arcán.

Fordította: G. Tímea és G. Tünde

Eredeti: http://www.heeheeshamone.com/archives/195

Michael Jackson és a madárpók

2011-05-21T16:29:00.003+02:00

Greg Gorman fotós négy évtizede készít képeket a világ legérdekesebb embereiről, és most egy kiállítás keretében ebből 125 legendás kép lesz látható a houstoni Decorative Centerben 2011. április 27-e és június 3-a között.

Gorman nemrég kiválasztotta néhány kedvencét a kiállítandó fotók közül, és elmesélte a történetüket. Az egyik ilyen híres fotón Michael Jackson látható egy madárpókkal az arcán. A kép 1987-ben készült.

„Michael perfekcionizmusa minden képzeletet felülmúlt.” mondta Gorman. „Minden egyes fotózás előtt felhívott és két órán keresztül beszélgettünk arról, hogy mit fogunk pontosan csinálni és ezt hogyan valósítjuk meg. Tartott otthon madárpókokat, amik levedlik a bőrüket. Ezt a levedlett madárpók bőrt hozta magával.”

Gorman elmondta még: „Michael soha nem utazott nagy kísérettel. Nagyon eredeti volt és imádta a fotóművészetet. Őszintén hiányzik nekem. Tragikusan alakult az élete, de fantasztikus emberi lény volt.”

Gorman kedvenc képeit a következő linken lehet megtekinteni: kattints ide.

Forrás: MJFC / culturemap.com / decorativecenter.com

Fizetni fog a biztosító?

2011-02-02T15:33:00.001+01:00

A londoni Lloyd’s biztosítótársaság több millió dollár kifizetésétől menekül meg Michael Jackson turnéjának szervezői felé, amennyiben Conrad Murrayt elítélik gondatlanságból elkövetett emberölésért.

Az AEG, az O2 Aréna tulajdonosa, ahol Michael Jackson 50 alkalmas ’This is it’ koncertsorozata lett volna, olyan biztosítási kötvényt írt alá, amely szerint a biztosító csak akkor fizet, ha Michael váratlanul bekövetkezett halála miatt nem tud fellépni.

Amennyiben Dr. Conrad Murray-t elítélik, a biztosítótársaságnak egy fillért sem kell majd fizetnie.

Idén januárban Michael Pastor bíró úgy rendelkezett, hogy a kardiológusnak bíróság elé kell állnia Los Angelesben, Michael 2009 júniusában bekövetkezett halála miatt. Azzal vádolják, hogy halálos adag Propofolt adott Michael Jacksonnak, más nyugtatókkal keverve, utána pedig elmulasztotta a megfelelő segítségnyújtást.

Ha elítélik, 4 év szabadságvesztés is várhat rá. Ő ártatlannak vallja magát.

Forrás: Daily Express

Breaking News dalszöveg magyarul

2010-11-11T19:32:00.002+01:00

A 'Michael' című posztumusz albumról az első szám: Breaking News szövege magyarul. (Nem műfordítás, csak tartalmi.)

Breaking News

Szenzáció

Mindenki akar egy darabot Michael Jacksonból,

A riporterek minden mozdulatát lesik Michael Jacksonnak,

És amikor már azt hitted, vége van,

Ő újra előáll valamivel.

(Körbeutazzák értem a világot,

Meg akarják írni a gyászjelentésemet.)

Mindegy mi az, csak újra el akarod olvasni,

Mindegy, mi az, csak újra akarod érezni,

Furcsa az, ha szerelmes leszek?

Mire gondolsz, ki itt a mumus?

Minden a feje tetejére állt, mert szerelmes lettem.

Ez szenzáció, Ez szenzáció!

Mindenki nézi a híreket Michael Jacksonról,

Látni akarják, ahogy megbukom,

Mert én Michael Jackson vagyok

Úgy írjátok a szavakat, hogy romboljanak,

Mint a fegyverek

Hátat fordítotok a szeretetnek és azt gondoljátok, megkaphatjátok újra

Mindegy mi az, csak újra el akarod olvasni,

Mindegy, mi az, csak újra akarod érezni,

Furcsa az, ha szerelmes leszek?

Mire gondolsz, ki itt a mumus?

Minden a feje tetejére állt, mert szerelmes lettem.

Ez szenzáció, Ez szenzáció!

Furcsa az, ha szerelmes leszek?

Mire gondolsz, ki itt a mumus?

Minden a feje tetejére állt, mert szerelmes lettem.

Ez szenzáció, Ez szenzáció!

Az összes hír arról szól, milyen ŐRÜLT minden

Ki a furcsább? Mi akarjuk ezt a napot, baby.

Furcsa az, ha szerelmes leszek?

Mire gondolsz, ki itt a mumus?

Minden a feje tetejére állt, mert szerelmes lettem.

Ez szenzáció, Ez szenzáció!

Furcsa az, ha szerelmes leszek?

Mire gondolsz, ki itt a mumus?

Minden a feje tetejére állt, mert szerelmes lettem.

Ez szenzáció, Ez szenzáció!

Mi történt az 1999-es müncheni koncerten?

2010-07-09T21:59:00.001+02:00

Michael sminkese, Karen Faye mesél arról a jótékonysági koncertről, ahol Michaellel együtt lezuhant a híd az Earth Song közben.

Michael Jackson és barátai- What More Can I Give?

Jótékonysági koncert

München, Németország - 1999. június 27.

Michael akkoriban két jótékonysági koncerten szerepelt fő fellépőként, amelynek bevételeit a Nemzetközi Vöröskereszt, a Nelson Mandela Gyermekalapítvány és az UNESCO javára ajánlották fel. MICHAEL JACKSON ÉS BARÁTAI.

A fellépők, kíséretükkel együtt, a koreai Szöulból, – ahol az első koncertet tartották – egy bérelt járaton repültek Münchenbe.

Csodálatos utazás volt, mert együtt tölthettünk egy kis időt, és mindenkit megismerhettünk. A világ minden részéről érkeztek fellépők.

1999. június 27-én délután érkeztünk a Müncheni Olimpiai Stadionba, hogy felkészüljünk Michael aznap esti fellépésére.

Michael késő délután bemutatta Andrea Bocellit.

A nap lemenőben volt. A sötétség egészen megváltoztatta az aréna hangulatát. Forró nyári este volt. A tömeg egész nap élvezhette más fellépők előadásait, énekelt többek között: Luther Vandross, The Kelly Brothers, Ringo Starr... Mégis úgy tűnt, a közönség Michaelre vár. Mindenki egyre izgatottabbá vált.

A színpadot varázslatos módon átalakították: óriási fényfalak, kivetítők emelkedtek fel, és egyéb berendezések, amiket kifejezetten Michael show-jához készítettek, és a többi előadó fellépése alatt rejtve tartottak a színpad mögött.

Michael Jackson, Michael Bush és jómagam kihasználtuk az utolsó perceket a színpadtól jobbra található öltözőben, hogy gondoskodjunk még néhány részletről. Hosszú listánk volt: mikrofonok, vezetékek, ruhacserék, törölközők, dalok listája, jég, Gatorade üdítő, legyezők, arcfesték, púder. Michael bemelegítésként csinált néhány nyújtást, miközben a fények lassan kihunytak a stadionban.

Éreztem a tömeg felénk irányuló lázas várakozását. Michael megjelenésének bármilyen előjele izgatott zűrzavart idézett elő a tömegben. Időnként kilesett a függöny mögül a közönségre. A zenekar feljött a hátsó lépcsőkön. Michael odament hozzájuk, hogy –hagyományosan – egymás kezét fogva elmondjanak egy imát.

A koncert ugyanazzal az őrjöngéssel és izgalommal kezdődött el, mint mindig. Sok éve csináltuk már ezt. Miután felkészültem a következő váltásra, a színpadtól jobbra álltam, és néztem őket.

Minden tökéletesen ment… az egyveleg…Beat it…Black or White Slash-sel…

Billie Jean.

Az Earth Song helyi fellépői kezdtek felszivárogni a színpadra. Elkezdődött az Earth Song… aztán megjelent a híd, pont úgy, mint Koreában. A gyerekek és felnőttek lassan bejöttek és megtöltötték a színpadot. A dal egyre halad előre… Michael felszökik a hídra, pörög, a lábával dobog, forog, amint a híd elemelkedik a tartóoszlopokról. Füst és robbanások bombázzák szemünket és fülünket… a híd egyre magasabbra és magasabbra emelkedik, de a próbákkal és a legutóbbi koncerttel ellentétben… nem állt meg a csúcspontján… EHELYETT észvesztő sebességgel elkezdett lefelé zuhanni, miközben Michael szorosan a rácsokba kapaszkodott… és tovább énekelt. Sikoltozni kezdtem, de a saját hangomat sem hallottam, a pirotechnika, a zene és a közönség zaja elnyomott mindent. Megrettenve elkezdtem kirohanni a színpad mögül, amint a híd hihetetlen sebességgel eltűnt a színpad eleje alá, és belecsapódott a betonpadlóba. A biztonságiak elkaptak és megállítottak, azt gondolták, tönkretenném az előadást.

A színpad mögött mindenki sírt és sikoltozott, csak a stáb és a fellépők tudták, hogy valami borzasztóan nincs rendben. Michael eltűnt a szemünk elől, mivel a híd a színpad szintje alá zuhant. Megállt a szívverésem, miközben egy meghökkent biztonsági őr tartott erős karjai közt. Bár a koncert mindenki más számára folytatódott, számomra megállt az idő, mert nem tudtam elképzelni, Michael hogyan élhetett túl egy ekkora zuhanást.

De aztán lassan – egy örökkévalóságnak tűnt –, amint a zene és a taps tovább folytatódott, megláttam egy kezet a színpad padlója felé nyúlni… aztán egy hosszú, nyúlánk lábat, egy másik kezet és egy másik lábat… és már fent is volt, a színpad közepén… és befejezte az Earth Song végét! Leesett az állam a boldog megkönnyebbüléstől.

Kábultnak tűnve átjött a színpad arra az oldalára, ahol mi álltunk. „Michael, ülj le!”

„NEM!” – jelentette ki.

„Biztonságiak… kérem, vigyék kórházba!” – könyörögtem.

„NEM!” Megragadta a mikrofont, és kiszaladt a színpadra, hogy befejezze a „You Are Not Alone”-t.

Egyszerűen nem hittem el, aminek szemtanúja voltam. Befejezte a dalt, meghajolt utoljára a közönség előtt, és visszatért a színpadi öltözőjébe, és aztán… összeesett. A biztonságiak elrohantak vele egy müncheni kórházba.

Az együttes, a táncosok, Slash, és a stáb tagjai mind megrökönyödve és lenyűgözve attól, aminek szemtanúi voltak, befejezték a koncertet, Michaelért imádkozva a szívükben.

Mikor visszaértem a szállodába… elkezdtem telefonálgatni, hogy megtudjam, hogy van. Azt az információt kaptam, hogy semmije nem tört el, de csúnyán lehorzsolta magát, és a háta nagyon komolyan meghúzódott. Igazi csoda volt. Amilyen profi előadó volt, tudta, hogyan kell esni.

Másnap Párizsba kellett volna utaznunk, fotózásra. Ezt el kellett halasztani, amíg jobban nem lett. Megkérdeztem tőle: … Miért folytattad? Nem tudom elhinni, hogy képes voltál rá.

„Tudod, Turkle, az egyetlen dolog, ami a fejemben zakatolt, az apám hangja volt, amint azt mondja: MICHAEL, NE OKOZZ CSALÓDÁST A KÖZÖNSÉGNEK!”

(Fordította: Gulácsy Tünde)

Hogyan boldogulnak Michael Jackson gyermekei?

2010-03-02T19:39:00.001+01:00

Miközben Dr. Conrad Murray ellen hivatalosan is vádat emeltek Michael Jackson halálának ügyében, és ez valószínűleg újabb érzelmi megpróbáltatást jelent majd a pop szupersztár családtagjainak, Michael gyermekei: Prince Michael I (13), Paris (11) és Prince Michael II, becenevén Blanket (8) összetartó családjuk segítségével próbálnak megbirkózni az őket ért gyásszal; és még valamivel, ami újdonság számukra: a normális életvitellel.

- Nagyon jól vannak, a szeretetnek és támogatásnak köszönhetően, amit folyamatosan kapnak – mondta a People magazinnak adott interjújában Adam Streisand, a Jackson gyerekek nagymamájának és gyámjának: Katherine Jacksonnak az ügyvédje.

A család régi barátja Kathy Hilton elmondása szerint: jól vannak, mivel csodálatos családjuk van.

Édesapjuk tavaly nyári halála óta a gyerekek Katherine kaliforniai birtokán, Encinoban laknak, unokatestvéreikkel és más rokonokkal. Szépen, magabiztosan fejlődnek, sokat játszanak barátaikkal és gyakran eljárnak otthonról – ezúttal azonban már álarc nélkül, és a káosznak, ami egykor körülvette az édesapjukat, mára nyoma sincs.

- Sokat játszanak, nevetnek, szaladgálnak a házban, nagy örömet lelnek a közös játékban. – mondja Streisand.

A normális életet keresve

A trió idősebb unokatestvérei – akik elkísérték Prince-t és Parist a Grammy díjátadó gálára január 31-én, hogy átvegyék édesapjuk Életmű Díját (a szégyenlős Blanketet túl kicsinek ítélték ahhoz, hogy felmenjen a színpadra – mondja Streisand) – mentoraivá váltak Michael gyermekeinek, akik között megmaradt a szoros összetartás.
A gyermekek nevelésében nevelőnőjük, Grace Rwaramba segít Katherine-nek, aki Michael halála előtt már nem volt a gyermekek mellett, de utána Katherine visszahívta. A Jackson család néhány tagja nem támogatja Rwaramba jelenlétét, de a család egy barátja megjegyezte:
- Katherine világosan megmondta, hogy neki fontos, hogy Grace a gyerekekkel legyen. Ismeri a gyerekeket, és Katherine-nek ők a legfontosabbak.

Katherine és Rwaramba gondoskodnak róla, hogy Michael gyermekei normális életet éljenek, amennyire csak lehetséges.

- Semmi extrém nem történik. A gyerekek tanulnak – (magántanárokkal), chatelnek és családi vacsorákon vesznek részt. – mondja a család egyik barátja.
A gyerekek karate órákra, könyvtárba, és templomba járnak. Bár Katherine szigorú (a család egy barátja szerint Parisnek és Prince-nek tavaly novemberben az Új Hold című film premierjén Katherine háta mögött kellett menniük), de hagyja őket kibontakozni.

- Katherine tényleg odafigyel a gyerekekre. Megpróbál nekik szabadságot biztosítani. Nagyon bátorítja őket. – mondja Streisand.

Önbizalomépítés

A normális élet azzal is jár, hogy sokkal kevesebb a felhajtás. Ha a gyerekek kimerészkednek a nyilvánosság elé, az arcukat már nem takarják el.

- Tetszik nekik, hogy nem kell maszkot viselni. Ez új élmény számukra. – mondja a gyerekekről a család egyik barátja.

Egy másik forrás szerint Prince és Paris sokkal magabiztosabb lett az elmúlt pár hónap során.

- Michael halála előtt nehéz lett volna őket úgy elképzelni, hogy nyilvános helyen, vagy valakinek a házában megjelennek, és videójátékkal játszanak. Ez nagyrészt Michael miatt volt, mert ha ő valahol megjelent, mindig biztonsági őrök és káosz vette őket körül. Most már ez nem annyira jellemző. Sokkal normálisabb körülmények között zajlik az életük, és egész jól hozzászoktak ehhez.

Édesapjuk hatása azonban tovább él.

- Ha Prince-szel beszélsz, olyan, mintha Michaellal beszélnél. Olyan okos és felnőttes – sokkal érettebb a koránál. Paris pedig énekes akar lenni. – mondja a család barátja.

A nagypapa, Joe hozzáteszi: Nagyon büszke voltam a Grammy gálán az unokáimra. Bár mindig büszke vagyok rájuk.

Fordította: Papp Kinga és G. Tünde
Forrás: http://www.people.com/people/article/0,,20341350,00.html

A We Are The World folytatásának előkészületei - Haiti megsegítésére

2010-01-27T07:22:00.011+01:00

A Showbiz 411 weboldal rovatvezetője, Roger Friedman arról tudósít 2010. január 20-i blogbejegyzésében, hogy Quincy Jones és Lionel Richie a We Are The World újrafelvételét tervezik, a dal megjelenésének 25. évfordulóján. Az időzítés - sajnálatos módon - nem is lehetne jobb. A duó a Grammy hétvégére Los Angelesbe érkező sztárok garmadáját próbálja megnyerni, hogy maradjanak egy éjszakával tovább (február 1-én, hétfőn), és jöjjenek át a Los Angeles-i Nokia Színházba. Ott kívánják megünnepelni a 25. évfordulóját annak az emlékezetes eseménynek, amikor Ken Kragen, Lionel Richie és Michael Jackson Quincy Jones-szal együtt megszervezte az eredeti We Are The World-öt.

Ezúttal olyan művészeket hívtak meg, mint például Usher, Natalie Cole és John Legend. Biztosak lehetünk azonban benne, hogy más nevek is a listára kerülnek majd, és az összes Grammy jelöltet és meghívottat felkérik, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Ken Ehrlich Grammy producer lesz az esemény producere, videóklip és kislemez is készül majd a felvételből, csakúgy, mint 1985-ben. Ne lepődjünk meg, ha Wyclef Jean is csatlakozni fog, Sting, Fergie, Alicia Keys, Justin Timberlake és más kiváló énekesek társaságában.

Remélhetőleg - ahogy az 1985-ben is történt - mindenki maximális alázattal fog közreműködni.

Eredetileg az évforduló ünnepségét január 28-án tartották volna, de amikor a földrengés bekövetkezett Haitin, az egész esemény új színezetet kapott. Így a bevételeket Haiti megsegítésére fogják fordítani. 1985-ben a We Are The World, amely a későbbi Live Aid ötletét adta, az afrikai éhezők megsegítésére gyűjtött pénzt.

A tervek még nem konkretizálódtak, de egy dolog biztos: a dal társszerzőjét, Michael Jacksont valamilyen módon fel fogják idézni. Az AEG társ-producere az eseménynek. A Grammy díjátadón Michael előtt tisztelegnek majd egy 3 dimenziós show-val, azokból az elemekből, amelyeket Jackson használt volna a turnéja során. Jackson újra rögzítette a Mi vagyunk a világ című dalt a This is it előkészületei során. Bizonyára Michael is részt kap majd a dalban, amitől az egész előadás még szívbemarkolóbb lesz.

Kövessék figyelemmel!
Ui. Quincy Jones egy újabb, mérföldkövet jelentő album kiadására készül, amelyet kortárs R'n B és hip-hop művészekkel rögzített. Ő segített megalkotni az eredeti We Are The World-öt, és ő vezeti az új verzió előkészületeit is. Ha esetleg nem tudnák, nem, Quincy nem tagja a Rock and Roll Hall of Fame-nek, nem került be a zeneipar dicsőségének csarnokába.

Fordította: Papp Kinga és G. Tünde

Forrás: http://showbiz411.blogs.thr.com/2010/01/20/we-are-the-world-25-sequel-aid-haiti-quincy-jones/

Chandler öngyilkossága rávilágít a média Jackson-ellenességére

2010-01-07T19:07:00.001+01:00

Charles Thomson:

Chandler öngyilkossága rávilágít a média Jackson-ellenességére

Amikor tegnap napvilágra került, hogy Evan Chandler, Jordan Chandler apja két héttel ezelőtt fejbe lőtte magát, kevesen siratták meg, hiába próbált róla pozitív képet festeni a média.

Chandlert a legtöbb sajtóorgánum úgy tünteti fel, mint a „Michael Jacksont molesztálással vádoló fiú apja”. Nem igaz. Chandler volt az apa, aki Michael Jacksont vádolta a fia molesztálásával.

Nem Jordy Chandler vádolta meg elsőként Jacksont, hanem az apja, Evan, annak ellenére, hogy a fiú váltig állította, Jackson soha nem ért hozzá illetlen módon, és ehhez az állásponthoz hónapokig ragaszkodott is.

Az apa és Jackson közti kapcsolat 1993 elején romlott meg, amikor Evan arra kérte a popsztárt, hogy építsen neki egy házat, de ezt Jackson udvariasan visszautasította. Chandler, a sikertelen forgatókönyvíró nem sokkal később újra megkörnyékezte Jacksont, azzal a kéréssel, hogy intézze el, hogy leszerződtessék három forgatókönyv megírására. Azt mondta, ha Jackson nem teszi meg, amit követel, meg fogja vádolni a fia molesztálásával. Jackson nem tett eleget a követelésnek - a többi pedig történelem.

Mary Fischer 1994-es „Koncepciós per-e a Michael Jackson ügy?” című cikkéből kiderül, hogy Jordan Chandler csak akkor állította, hogy Jackson molesztálta, miután Evan – aki eredeti foglalkozása szerint fogorvos – egy natrium amytal nevű tudatmódosító szert adott be neki, amelyről ismert, hogy hamis emlékezet szindrómát okoz.

Hiába kezdett Jordan apja akaratának megfelelően viselkedni, tanúvallomása oly kevés meggyőző erővel bírt, hogy amikor Thomas Sneddon területi ügyész három különböző nagy esküdtszék[*] elé terjesztette az ügyet, egyik sem adta meg az engedélyt, hogy Michael Jackson ellen vádat emelhessenek. A közismert mítosszal ellentétben Jordan Chandler nem tudta pontosan leírni Jackson nemi szervét. Többek között pontatlanul azt állította, hogy Jackson körül volt metélve, holott a rendőrségi fotók ennek ellenkezőjét bizonyítják.

Kevéssé meglepő, hogy ezekből az információkból semmi nem jött át az Evan Chandler haláláról szóló tudósításokba a fajsúlyosabb médiumok oldaláról. Ehelyett arra használják Chandler öngyilkosságát, hogy újra sarat dobáljanak Jacksonra, és végtelenítsék a régi, lejárt lemezeket az 1993-as vádak idejéből, különösen azt, amelyik a fiú kifizetéséről szól.

A hírforrások megint azt közlik le világszerte, hogy Jackson 1994-ben peren kívül kifizette Chandleréket. Ez teljes egészében kitaláció.

Azokból az időkből származó bírósági dokumentumok egyértelműen állítják, hogy „Jackson biztosítója tárgyalt az összegről és fizette ki azt, Mr Jackson és jogi képviselője tiltakozása ellenére.”

Jackson nem hagyta jóvá a peren kívüli megegyezést, fizetni meg pláne nem fizetett.

Az egyik kiadvány, amely ezt az ósdi képtelenséget előrángatta, a The Sun magazin volt, amely gyakran fordul hozzám, mint Michael Jackson specialistához. Tegnap megkerestek, hogy adjak információt az 1993-as vádakkal kapcsolatban, amit meg is tettem. Ám nem használtak fel belőle semmit – valószínűleg túl kedvező képet mutatott volna Michael Jacksonról. Világos, hogy a mítoszok, amelyek Michael bűnösségét sugallják, sokkal fontosabbak azoknál a valós tényeknél, amelyek felmentik őt.

Miután feltűnt számomra, hogy a The Sun magazin Chandler-öngyilkosságot taglaló cikke számos ténybeli pontatlanságot tartalmaz (a legszembetűnőbbek ezek közül, hogy Jordy kezdeményezte a vádakat elsőként, valamint hogy Jackson kifizette a családot.), megkerestem a lap két alkalmazottját. Az egyikük az volt, akivel addig is kapcsolatban álltam, a másik pedig a cikk írója. Egyik emailemet sem méltatták válaszra, és a cikken sem változtattak.

Másutt a The Mirror című napilap még magasabb helyezést érhetne el az abszurditások versenyében, miután Chandlert valamiféle mártírként kísérelte meg ábrázolni. „A Michael Jackson molesztálási ügyéből ismert apa az igazságot akarta, de végül belepusztult” – így szól a főcím.

Az igazságot?

Ha Chandler az igazságot akarta, akkor miért járt Jackson nyakára a három filmforgatókönyvről szóló „ajánlattal”, mielőtt a rendőrségre ment? Ha az igazságot akarta, miért ment bele, hogy Michael biztosítója peren kívül kifizesse?

A megegyezés egyébként olyan záradékot is tartalmazott, miszerint a polgári per indítása helyett a pénz elfogadása nem zárja ki azt, hogy a család tanúskodjon egy büntetőjogi perben. Tehát ha Evan Chandler tényleg igazságot akart, akkor miért nem engedte, hogy a rendőrség tovább folytassa a nyomozást?

A cím, az egész cikkel együtt, úgy ahogy van, képtelenség.

Minekutána Jackson biztosítójától közel 15 millió dollárt fogadott el (és nem 20 milliót, ahogy a sajtó utalni szokott rá), Chandler 1996-ban be akarta perelni Jacksont további 60 millió dollárra, miután azt állította, hogy a sztár HIStory című albuma megsértette egyezményük titoktartási záradékát. Mindezeken felül Chandler még azt is követelte a bíróságtól, hogy visszavágásként kiadhasson egy albumot EVANstory címmel.

Igen, tényleg.

Tehát az az ember, akiről a The Mirror úgy ír, hogy „csak az igazságot akarta”, úgy vélte, hogy a legmegfelelőbb lépés, amit tehet, miután a kezdeti médiaőrület alábbhagyott, hogy kiad egy zenei albumot kiskorú gyermekének feltételezett szexuális bántalmazásáról.

A sajtó utalt arra a tényre, hogy Jordan és szülei között feszültté vált a viszony 1993 után, ám Jacksont hibáztatta ezért, állítva, hogy az üggyel járó trauma okozta az eltávolodást.

Valójában az történt, hogy Jordan, miután betöltötte tizenhatodik életévét, bírósághoz fordult és megkapta a mindkét szülőjétől való jogi függetlenséget. Jackson 2005-ös tárgyalása során pedig visszautasította a felkérést, hogy tanúskodjon korábbi barátja ellen. Ha mégis megtette volna, Jackson jogi csapatának számos tanúja állt készen, hogy vallomást tegyen, hogy Jordan – aki ma egyébként Long Island-en él, megváltoztatott néven – korábban elmondta nekik, hogy gyűlölte szüleit amiatt, amire kényszerítették 1993-ban, és hogy Jackson soha egy ujjal sem nyúlt hozzá.

Az 1993-as üggyel kapcsolatos bizonyítékok elsöprően igazolják Jackson ártatlanságát. Ez az oka annak, hogy a hosszadalmas nyomozás során, - mely hónapokig folyt azelőtt, hogy Jackson biztosítója kieszközölte a peren kívüli megegyezést, - Michael Jacksont soha nem tartóztatták le és vádat sem emeltek ellene.

A bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy Evan Chandler a vádakat tudatosan, pénzszerzés céljából eszelte ki, abban bízva, hogy így majd valóra tudja váltani álmát, hogy Hollywoodban dolgozzon. Magnóra vett telefonbeszélgetéseken hallható, hogy számára érdektelen a fia jólléte, szó szerint „irrelevánsnak” nevezi azt, és azt is kijelenti, hogy annyit fog Jacksonból kicsikarni, amennyit csak lehet (Mary Fischer GQ-ban megjelent cikkjében olvashatók a telefonbeszélgetések átiratai).

Mary Fischer bizonyítékaiból kiderül, hogy Evan nemcsak, hogy hamisan állította fia szexuális bántalmazását, - gondosan kifundált zsarolási tervének részeként -, hanem amikor Jordan nem akart belemenni a játékba, tudatmódosító szert adott be neki azzal a szándékkal, hogy elérje, hogy a fiú azt képzelje, molesztálták.

De nem a kisfiú begyógyszerezésével süllyedt a legmélyebbre Evan Chandler. A mélypont akkor következett, amikor a bíróságon azt kérelmezte, hogy a saját fia feltehetőleges molesztálásáról szóló zenei albumot jelentethessen meg.

Hogyha Evan Chandler igazságszolgáltatást akart, hát megkapta két héttel ezelőtt.

Ami pedig a médiát illeti, ezzel az incidenssel megint megkövülni látszik az a gyakorlat, hogy a média szinte soha nem hajlandó Jacksonról tisztességes és korrekt módon nyilatkozni, különös tekintettel a szexuális bántalmazás koholt vádjaira, amelyeket ellene emeltek.

Az itt említett információkból eddig egyetlen általam olvasott, a Chandler öngyilkossággal kapcsolatos cikkben sem jelent meg semmi, annak ellenére, hogy legalább egy olyan újságnak rendelkezésére bocsátottam ezeket az információkat, amely többször is fizetett nekem más alkalmakkor, mint Jackson specialistának.

A felmentő erejű tények felett elsiklik a sajtó az obszcén mítoszok javára. Egy feketebőrű humanitáriust bemocskolnak a pedofília vádjával, és fehér erőszaktevőjét, mint mártírt festik le.

Ami Jordy Chandlert illeti, talán apja eltávozása után lesz annyi bátorsága, hogy kiálljon, és megtegye, amit tennie kell. Talán felbukkan valahol, és elmondja a világnak, amit a barátainak több, mint egy évtizede mond már: hogy Michael Jackson soha egy ujjal sem nyúlt hozzá. Addig gyanítom, hogy ugyanazt a kínt fogja érezni, mely az apja életét is követelte, feltűnően kis idővel azután, hogy ennek az ügynek a legnagyobb áldozata, Michael Jackson elhunyt.

A szerző Essex-ben tevékenykedő szabadúszó író. A fekete zene szakértőjeként olyan magazinokba írt, mint a MOJO és a Wax Poetics, és JIVE néven saját magazint is szerkeszt. A funky és soul zene szaktekintélyeként 2006-ban szerepelt a BBC műsorában, (Electric Proms Round-Up), ahol James Brownnal beszélgetett. Azóta a Sun magazin Michael Jackson szakértője, és interjút adott a Sky News, a BBC News és a BBC World Service számára a sztár halálának estéjén.

Fordította: Szakállas Eszter

Forrás: http://charlesthomsonjournalist.blogspot.com/2009/11/evan-chandler-suicide-higlights-media.html

[*] (Nagy esküdtszék: (25 tag): arról dönt, hogy az ügy alkalmas-e arra, hogy a bíróság megtárgyalja, ma már csak az USA egyes államaiban működik)

Janet átveszi az irányítást

2010-01-07T19:01:00.001+01:00

Részletek Laura Brown Janet Jacksonnal készült interjújából, amely a Harper’s Bazaar 2009. októberi számában jelent meg:

Janet Jackson átveszi az irányítást:

Első interjúja Michael Jackson halála óta

A pop ikon és egyben hűséges testvér megerősödve lép a nyilvánosság elé, immár kész elfogadni új helyzetét, és megosztani emlékeit a bátyjáról.

Janet Jackson június 25-e, bátyja Los Angelesben bekövetkezett hirtelen halála óta nem nézett TV-t. Teljesen elzárta magát a sajtó Michael halálával kapcsolatos hisztérikus megnyilatkozásai elől – hogy ki tette, vagy, hogy mitől halt meg. ”Bele lehet ebbe őrülni!”- mondja. „Az embereknek vastag a bőre, de van egy pont, amin túl a dolgok már fájnak. Nincs mindenki kőből. Nem néztem a híreket hetek óta. A szakácsomtól kellett megkérdeznem, mi újság van Obamával. Egyetlen újságot sem olvastam. Ráadásul családtagot vesztettünk el.

Janet a 43. születésnapja előtt két nappal, május 14-én találkozott utoljára Michaellal. A család együtt ünnepelt, a Jackson gyerekek szaladgáltak, Janet és a bátyja együtt beszélgettek, thai ételeket ettek és ugratták egymást. ”Annyira jól éreztük magunkat azon a napon”-mondja elhaló hangon. „Utána egyfolytában hívtuk egymást, és mondogattuk, hogy milyen jó volt.”

Janet ezután nem sokkal elutazott, hogy megkezdje a munkát Tyler Perry: Miért mentem én is férjhez? (Why Did I Get Married, Too) mozijában. Épp Atlantában forgattak, amikor jött a telefon, hogy Michael meghalt. Janet azonnal visszatért Los Angelesbe, fejest ugorva a családi gyászba, amelyet feltálaltak a kiéhezett közönségnek. Persze az emlékszertartás egyik legmegindítóbb mozzanata az volt, amikor Michael lánya, Paris odalépett a mikrofonhoz és azt mondta: „Apu a legjobb apa volt, akit csak el lehet képzelni!” majd Janetbe kapaszkodott. „Igazán büszke voltam,” idézi föl Janet. Az emberek utána azt mondták nekem, hogy Michael lányának szavai nyomán tényleg el tudták képzelni, milyen lehetett Michael, mint apa. Paris elképesztően okos, mindhárman annyira okosak. Paris nagyon édes kislány. A gyerekek jól vannak. Az összes unokatestvérük velük van; ez a családi szeretet fogja őket továbbsegíteni.”

A szertartás után Janet és nővérei, La Toya és Rebbie kimentek a színpadra a rajongókhoz. Janetet, aki egy rövid és halk köszönömöt mondott, dübörgő tapssal üdvözölték. „Erre egyáltalán nem emlékszem”- mondja. „Igazából nem is akartam semmit mondani. Aznap éjjel visszamentem Atlantába filmezni.”

A munka mindig is gyógyír volt Janet számára. Ma egy bunkerszerű stúdióban ül Hollywoodban, és a jövő tavasszal megjelenő albumára ír dalokat. Nickelodeon megy a tévében (talán ez az egyetlen csatorna, ahol nem Michaelról szól a műsor éjjel-nappal) és füstölő illata tölti be a szobát.

„Aránylag jól vagyok”- mondja. „A munka segít ezt a sok energiát olyan dolgokra összpontosítani, amik értékesek az ember számára.”

Janet nem szeret túl sokat beszélni, ezért nem nehéz megérteni, miért örülnek annyira az emberek, ha úgy dönt, hogy mégis nyilatkozik.

Janet áttörést jelentő albuma, a Rhythm Nation 1814, most ősszel lesz húsz éve, hogy megjelent. Több mint 100 millió lemezt adott el világszerte és 41 listavezető dala volt. Lélegzetelállító turnéi, feledhetetlen táncstílusa, merész, provokatív, de mindig emberi színpadi jelenléte csak néhai bátyjáéhoz hasonlítható. Az 1995-ös futurisztikus „Scream”(Sikoly) című videóklipben, amelyet Michaellel közösen csináltak, van egy sokat eláruló jelenet, ahol a testvérek az űrkabinban a távirányítóért harcolnak egymással. „Hát, igen!”- mondja mosolyogva. „Nagyon sokat bolondoztunk akkoriban. Együtt szerveztük meg a napjainkat, elmentünk vegetáriánus ebédet enni a Golden Temple-be, Los Angelesben. Borzasztóan elfoglaltak voltunk, de egymásra mindig volt időnk.”

Míg a 7 millió dolláros videóklip a művészi rendezés csúcspontja volt, Janet másképp érkezett el külsejének kialakításához. „Mindig is fiús voltam”–mondja. „Szerettem a pirosat, feketét és fehéret, és főleg nadrágban jártam.” A bátyja is természetesen ugyanezekért a színekért rajongott. Janet arca felragyog, amikor Michael stílusáról beszél. „A bátyám nagyon egyszerű,... volt.” Odébb húzódik a díványon és a földet bámulja.”Bocsánat, de tényleg nagyon nehéz elhinni, hogy elment. Mindig ugyanabban a piros ingben, fekete nadrágban, fehér pólóban járt. Mike nagyon egyszerű volt. Amikor 14 éves voltam, én vásároltam neki. (Michael akkor 21 volt és már megasztár). Én mostam a ruháit, takarítottam a szobáját. Amikor Anya elutazott, mindig azt mondta: „rád bízom a házat, vigyázz Mike-ra!” Mindig rohantam haza az iskolából, hogy lássam, mire van szüksége és már mentem is a boltba.” Kuncogva mondja: „Még valami! Imádta a cipőit a végsőkig hordani. A mokaszinjai talpán hatalmas lyuk volt.”

Egy dolog, amit Michael természetesen nagyon megbecsült, az a fél pár fehér kesztyűje volt. „Igazából Jackie bátyám találta ki az egészet egyszer otthon”-meséli Janet. „Azt mondta Michaelnek: ’Egy kesztyűt kéne csak felvenned, egy fél pár fehér kesztyűt!’ Michael pedig kirakatta az egészet kövekkel. Ennyi volt.” Viselte a kesztyűt a családi ebédeken? Janet nevet.”Dehogyis!” . És hát igen, Janet is moonwalk-olt. „Hajaj! De senki se csinálja úgy, mint ő. Mindenki megpróbálta, de sehol se voltak hozzá képest!”

„A színpadon viszont,” teszi hozzá, „ha valami fényes volt, vagy volt benne valami csillogó, akkor rögtön imádta. Emlékeznek arra a fekete zakóra, amit a Motown 25. évfordulóján viselt? Na, az az édesanyánké! Anyánk ruhásszekrényéből kapta ki! Imádott mindent, ami csillogott.” Michael imádata a csillogó dolgok iránt egészen haláláig elkísérte. Azon az utolsó napon is például, amikor Janet utoljára látta Michael-t „Balmain[1] zakó volt rajta. Volt neki néhány – mind fekete, csillogó, ék- és strasszkövekkel kirakva”. Míg a közvélemény azzal van elfoglalva, mi lesz Michael vagyonával, beleértve híres dzsekijeit is, Janetnek nincs szándékában viselni őket. „Nem,” mondja hangsúllyal. „Legyenek a gyerekeié”.

Janet felhívta a figyelmet a család és híresség közötti éles különbségre a júniusi BET Díjkiosztó ünnepségén. („Számotokra Michael egy ikon, számunkra Michael család”). „Tudod, az emberek ezt látják belőled,” mondja a televízióra mutatva. „Egy elképzelt kép van a fejükben, de hogy valakit igazán megismerjünk, az egész más. Michael a bátyám volt és mindig nagyon vigyázott rám.”

Bár gyerekkoruktól fogva sztárok voltak, sose beszéltek arról, hogy a rivalda milyen kegyetlen is tud lenni. „Ez a munkánk része volt, és ezt mi tökéletesen megértettük. Sose beszéltünk róla.”

Janet szeretné, ha a világ mást is tudna Michaelről. „Imádott nevetni. Amikor utoljára voltunk együtt, úgy nevetett, hogy a könnye is kicsordult. Néha az érzelmes humort szerette, máskor a fanyart. Imádta a Three Stooges-t[2], az ütlegelős komédiákat, imádta Eddie Murphyt a csacska vígjátékaiban. Imádott szórakozni. Imádott játszani.”

Ha Janetnek (akit bátyja Donknak, Csacsinak szólított) megadatna, hogy még egy napot töltsön a bátyjával, újraélné azt a pillanatot, „amikor gyerekkorunkban ébredés után megetettük az állatokat, és az egész napot együtt töltöttük.”

Elmosolyodik, ahogy felidézi az emléket, és Janet mosolya igazán elbűvölő. „Igen, már mondták, hogy biztosíttatnom kellene, de nem igazán szerettem a mosolyomat egészen a közelmúltig, úgy 6-7 évvel ezelőttig. Úgy gondoltam, hogy túl széles, hogy olyan Jokeres!”

Ha Michael a pop királya, Janet a pop hercegnője. „Abban reménykedem, hogy amit örökül hagyok, mosolyt varázsol az emberek arcára. A zeném boldogságot hoz, és sok kisbabát. Rengetegen mondták már nekem, hogy: „A gyermekünk a zenéd hallgatása közben fogant.” Michael örökségét nehezebb megfogalmazni. „Annyira megfoghatatlan. Azt se tudom, hol kezdjem. Olyan sokrétű. Fényt, szeretetet és boldogságot hozó. Annyi szeretet, akkora szív és olyan erő sugárzik a zenéjéből. Gyerekek és a gyerekek szeretete. Voltak, akik azt mondták nekem: a bátyád miatt lettem amerikai állampolgár. Írt nekik valamilyen levelet. Hát ilyen adakozó, szeretetteljes volt. És a valaha élt legnagyobb előadóművész, és az is marad. Remélem, most képet kapnak róla az emberek, hogy milyen is volt valójában.

„Tudod, soha nem nézek vissza arra, amit csináltam, hacsak meg nem kérnek rá, de emlékszem, amikor Mike ezt mondta: ’Meg kell állnod és élvezni azt, amit elértél! Gondold végig mindazt, amit csináltál, mindazt, amit véghez vittél!”

„És még annyi mindent szeretnék csinálni!” teszi hozzá Janet és újra felragyog a mosolya.

Fordította: Sas Éva és Gulácsy Tünde

Forrás: http://www.harpersbazaar.com/magazine/feature-articles/janet-jackson-interview-1009

[1] A Balmain az egyik legdivatosabb ruhamárka mostanság Hollywoodban, találtok néhány képet a stílusról (a Balmain dzseki elég egyértelmű hatást mutat J ) ezen a linken: http://pandorasinspiration.blogspot.com/2009/05/balmain.html

[2] A Three Stooges (A három komédiás) egy három tagból álló komikus formáció volt, akik vicces jeleneteket adtak elő filmen a XX. század első felében.

A pop királya könyvmoly volt?

2010-01-07T18:57:00.000+01:00

Michael Jackson rendkívül művelt volt, 10.000 kötetes könyvtárral rendelkezett

A pop királya könyvmoly volt?

Úgy tűnik, igen, és hurrá! Megszállott olvasó volt, aki ennek megfelelően nagyformátumú, 10.000 kötetet számláló könyvtárral rendelkezett neverlandi birtokán, két Los Angeles-i újság nemrég megjelent cikke szerint.

Bob Sanger, Jackson ügyvédje az L.A. Weekly-ben közzétett hosszabb interjúja közepén az általa említett három „aranytulajdonság” közül a következőt fedte fel utolsóként a „Kesztyűs” sztárról:

„Michael rendkívül művelt volt. Ismertem Michaelt előtte is, de igazából a per alatt ismertem meg őt mélyebben. A bíró épp az esküdtszék tagjait választotta ki és utána szünet következett. Melville bíró bejelentette: „Hölgyeim és uraim, szeretném, ha tudnák, hogy az esküdtszéki munka nagyon, nagyon fontos.” Megpróbálta meggyőzni az embereket, hogy ne húzzák ki magukat az esküdtszéki munka alól mindenféle ostoba kifogásokkal. Minden bíró ezt teszi. Azt mondta: „Az esküdtszék rendszere patinás rendszer. Immár 200 éves. Most szünetet tartunk, és 15 perc múlva folytatjuk!”

Felálltunk, a bírók távoztak, Michael pedig hozzám fordult és azt mondta: „Bob, az esküdtszék rendszere sokkal régebbi, mint 200 éves, igaz?”

S: Nos, igen, a története a görögökig nyúlik vissza.

M: Ó igen, Szókratésznak is volt egy esküdtszéki tárgyalása, ugye?

S: Hát igen, de tudja, mi volt számára az ítélet?

M: Igen, bürökfőzetet kellett innia.

És ez csak egy apróság. Beszélgettünk pszichológiáról, Freudról és Jungról, Hawthornról, szociológiáról, a feketék történelméről és a faji kérdések szociológiájáról. De nagyon tájékozott volt a klasszikus pszichológiában, történelemben és az irodalomban is.

Nagyon szeretett olvasni. Több mint 10.000 könyve volt otthon. Ezt onnan tudom, hogy – gyűlölök mindig visszautalni a perre, mert nem akarom, hogy… hogy a per határozza meg őt. De például a következő dologról szereztünk tudomást – az államügyész átnézte a teljes könyvtárt és talált egy német művészeti könyvet az 1930-as évekből. Kiderült hogy a fickót, akinek a műveit tartalmazta a könyv, üldözték a nácik. Senki sem tudta ezt, de a zsaruk előhozták mondván: „Találtuk ezt a könyvet meztelen emberek fotóival”. Pedig igazából művészeti album volt sok szöveggel. Művészet volt. És még találtak más dolgokat is, egy aktatáskát néhány Playboy-jal, amely nem is az övé volt. Végigkutatták Michael egész házát, mind a 10.000 köteten végigrágták magukat. És így mi is végignéztük ezeket.

Voltak kedvenc helyei, ahova szívesen ült le, körben álltak a könyvei, bennük a könyvjelzőkkel, a jegyzeteivel, meg minden egyébbel, ott, ahol szívesen leült és olvasott. Beszélgetéseinkből kiderült számomra, hogy – és főleg, ha azt nézzük, hogy szinte teljesen autodidakta volt, és a saját olvasólistája szerint haladt – Michael nagyon, nagyon művelt volt. Nem szeretném azt mondani, hogy én nagyon művelt vagyok, természetesen sokat olvastam, én magam is élvezem a filozófiát, a történelmet, és minden effélét. Szerettem beszélgetni vele, mert rendkívül intellektuális volt és szívesen beszélgetett ilyen dolgokról. De egyáltalán nem kérkedett ezzel, nagyon ritka volt, hogy társalgást kezdeményezett volna ilyen témákról, de ha az ember ehhez hasonló beszélgetésbe keveredett vele, akkor megállta a helyét.

I'll Be There

Doug Dutton, a brentwoodi legendás és ma már csak néhai Dutton’s Könyvesbolt tulajdonosa vacsorára volt hivatalos más Los Angeles-i könyvesboltok képviselőivel.

Valaki említette, hogy Michael Jackson járt a boltjukban. Erre mindenki azt mondta, hogy az ő boltjában is vásárolt – emlékszik vissza Dutton.

Doug először az 1980-as években találkozott Jacksonnal, amikor a pop-ikon betért a boltjába hatalmas napszemüvegben, testőrruhában. MJ diszkréten és zárkózottan viselkedett. Nem hirdette, hogy: „Michael Jackson vagyok!” – emlékezett Dutton. „Nem is emlékszem, hogy bármit mondott volna.” Jackson 4-5 könyvet vásárolt egy-egy ilyen látogatás alkalmával.

Doug testvére Dave egy telefonhívásra emlékezett a 80-as évek végéről, a 90-es évek elejéről MJ egyik alkalmazottjától, aki kérte, hogy a boltot korábban zárják be, hogy Jackson egyedül tudjon vásárolni. „Bezártunk korábban. ¾ 9 körül megérkezett egy nagy furgonnal. Ha az ember túljutott a nagydarab testőrök által okozott első ijedtségen, rájött, hogy MJ nagyon kedves ember. Nagyon szerette a költészeti részleget.” Dave fia Dirk megerősítette, hogy Ralph Waldo Emerson volt Jackson kedvenc szerzője. „Szerintem a transzcendentalisták mindent befogadó filozófiája nagy hatással volt Michael dalszövegeire.”

Fogadni mertem volna, a megszállottsága miatt, hogy Michael Jackson megrögzött gyűjtője volt minden Pán Péterrel kapcsolatos dolognak, teljességre törekvő gyűjtéssel, beszerezve minden könyvkiadást, minden vele kapcsolatos papírdarabot, és a történet minden további feldolgozását.

„Régi, megbecsült vevőnk volt” nyilatkozta a Santa Monica-i Hennessey+Ingalls híres művészeti és építészeti könyvesbolt szóvívője a L. A. Times-nak.

Kiderült, hogy Michael Jackon az olvasás egyfajta Johnny Appleseedje volt, minden gyermeket könyvhöz akart juttatni. A korábban Los Angelesben élő Cynde Moya így emlékezik: „Amikor a Culver City-beli Könyvcsillagban dolgoztam, az emberei zárás után is nyitva tartatták a boltot, és ő megérkezett egy kocsideréknyi gyerekkel, akik bármilyen könyvet megvehettek, amire csak vágytak.”

Ahogy MJ élete az idők folyamán egyre különösebbé vált, ugyanez történt a könyvvásárlási szokásaival is. Orvosi maszkot kezdett viselni a boltban tett látogatásai során, és a 2008 szilveszterén a Hennessey+Ingalls-nál készült videófelvételen könyveket válogat, miközben egy asszisztense fekete esernyőt tart a feje fölé, hogy védje őt a kedvezőtlen megvilágítás fluoreszkáló fényétől.

Vagy tán azért, hogy titokban tartsa a könyvek iránti szeretetét…

Forrás: http://blog.seattlepi.com/bookpatrol/archives/172812.asp?source=rss

Magyar fordítás: Tiszai Ilona és Gulácsy Tünde

MJ nem jelölhető Nobel Békedíjra

2010-01-07T18:56:00.001+01:00

Nagyon sok rajongó írta alá azt a petíciót, melyben Michael Jacksont poszthumusz Béke Nobel-díjra szeretnék jelölni. Sajnos ez nem lehetséges.

Végignéztük a Nobel díj weboldalát (www.nobelprize.org) és a következő információt találtuk:

Lehet-e valakit poszthumusz Nobel Díjra jelölni?

"Nem, nem lehetséges. Régebben olyanok megkaphatták a poszthumusz Nobel-díjat, akiket eredetileg, még életükben jelöltek (ugyanazon év február 1-ig), de időközben meghaltak. Ilyen volt pl. Erik Axel Karlfeldt (Irodalmi Nobel-díj, 1931) és Dag Hammarskjöld (Béke Nobel-díj, 1961). 1974-től kezdve azonban, csak az az ember kaphatja meg a poszthumusz díjat, aki még élt, amikor odaítélték neki októberben, és közben a december 10-i átadó ünnepség előtt meghalt. Ld. még a Nobel Alapítvány 4. cikkelyét. "

Így sajnos nincsen értelme petíciót írni, hogy Michael poszthumusz Nobel-díjat kapjon.

Forrás: MJFC/Nobel Prize

Gyermekkorom, Sabbatom, Szabadságom

2010-01-07T18:50:00.001+01:00

Írta: Michael Jackson

"Nem vágytam másra, mint, hogy hétköznapi legyek. A Sabbat volt az, amikor ezt megtehettem."

(Ez a cikk először 2000. decemberében jelent meg a Beliefnet.com internetes honlapon.)

Gyermekkor

„Láttad a gyermekkoromat?
Keresem fiatalságom csodáit
A kalandos álmokat
Kalózokról, felfedezésekről és királyokról”

Egyik beszélgetésünk során barátom, Shmuley rabbi elmondta, hogy megkérte néhány kollégáját – írókat, gondolkodókat, művészeket – fogalmazzák meg gondolataikat a Sabbatról. Ezek után azt tanácsolta, írjam le én is meglátásaimat erről a témáról. Ezt a felkérést érdekesnek és időszerűnek is találtam, mivel akkoriban hunyt el szeretett gyermekkori magántanárom, Rose Fine, egy zsidó hölgy, aki velem és bátyáimmal együtt utazott a Jackson 5 fellépései során.

Múlt hét péntek este csatlakoztam Shmuley rabbihoz, családjához, és vendégeikhez, hogy együtt költsük el otthonukban a Sabbat vacsorát. Különösen meghatónak találtam, amikor Shmuley és felesége rárakták kezüket kisgyermekeik fejére, és megáldották őket, hogy nagyra nőjenek, mint Ábrahám és Sára. Megtudtam, hogy ez egy ősi zsidó szokás. Ez eszembe juttatta saját gyermekkoromat, és hogy mit jelentett nekem akkoriban a Sabbat.

Ha valaki megnézi a tévés szerepléseimet kisgyermekkoromból, – 8-9 éves lehettem, amikor elkezdtem hosszú zenei karrieremet – egy vidáman mosolygó kisfiút lát. Azt gondolhatják, hogy ez a kisfiú azért mosolyog, mert jókedvű, azért énekel tiszta szívből, mert boldog, és azért táncol kifogyhatatlan energiával, mert gondtalan.

És, bár az ének és a tánc volt, és kétségtelenül marad is, az egyik legnagyobb örömforrásom, akkoriban nem vágytam jobban semmi másra, mint arra a két dologra, ami a gyermekkort az élet legcsodásabb időszakává teszi: a játékra és a szabadság érzésére. A nagyközönség úgy tűnik, még mindig nem értette meg, hogy valójában mekkora nyomás nehezedik a gyermeksztárokra, akiknek bár izgalmas életük van, óriási árat kell fizetniük érte.

A legnagyobb vágyam az volt, hogy normális kisfiú legyek. Fakunyhót akartam építeni, görkoris bulikra járni. Ez azonban már igen korán lehetetlenné vált. El kellett fogadnom, hogy a gyermekkorom más lesz, mint a legtöbb emberé. Talán pont ezért foglalkoztatott mindig annyira, hogy milyen lehet a normális gyermekkor.

Volt azonban egy napja a hétnek, amikor el tudtam menekülni a hollywoodi színpadok világától, a koncerttermek tömegétől. Ez a nap a Sabbat volt. A Sabbat minden vallásban az a nap, amikor a hívőknek el lehet és el is kell távolodniuk a hétköznapoktól, és helyette a rendkívüli dolgokra lehet és kell koncentrálniuk. A zsidó Sabbatot már egészen korán megismertette velem Rose, Shmuley rabbi pedig tovább mélyítette tudásom a zsidó Sabbat tiltásaival kapcsolatban. A hétköznapi tevékenységek, mint pl. vacsorafőzés, bevásárlás, fűnyírás mind tiltva vannak. Ennek célja az, hogy az emberiség a hétköznapit rendkívüliként, a természetest varázslatosként élje meg. Még olyan dolgok is tiltottak, mint a vásárlás, vagy a villany felkapcsolása. Ezen a napon, a Sabbat napján, a világon mindenki megszűnik hétköznapi lenni.

De az én vágyam pont az volt, hogy minél inkább hétköznapi legyek. Így az én világomban a Sabbat az a nap volt, amikor eltávolodhattam különleges életstílusomtól és bepillanthattam a hétköznapokba.

A vasárnap volt számomra az „Úttörés” napja, a Jehova Tanúi ezt a kifejezést használják a térítő munkára. Az egész napot Dél-Kaliforniában töltöttük, házról házra jártunk, bevásárlóközpontokban osztogattuk az Őrtorony magazint. Ezt az úttörő munkát még évekkel a karrierem fellendülése után is végeztem.

Egészen a Dangerous turné idejéig, 1991-ig, szinte minden vasárnap magamra öltöttem álruhámat, egy vastag öltönyt, parókát, szakállat és szemüveget, és nekiindultam, hogy egy kicsit a hétköznapi Amerika földjén éljek, bevásárlóközpontokat és külvárosi otthonokat keressek fel. Imádtam belépni ezekbe a házakba, látni a rongyszőnyegeket és La-Z-Boy foteleket, a gyerekek Monopolyt játszottak, a nagymamák vigyáztak rájuk. Imádtam látni mindezt a csodálatosan hétköznapi, de számomra varázslatos élethelyzetet. Tudom, sokan azt mondanák, nincs ebben semmi különleges. Engem azonban kifejezetten lenyűgözött.

Az a vicces, hogy soha egyik felnőtt sem sejtette, ki lehet ez a furcsa, szakállas férfi. De a gyerekek, a különleges megérzéseikkel, rögtön tudták. Mire a második körnél tartottam, már 8-9 gyerek követett a bevásárlóközponton keresztül, mint a hamelini tarka dudást . Követtek, sugdolóztak, nevetgéltek, de nem árulták el a titkomat a szüleiknek. Ők voltak a kis segítőim. Hé, lehet, hogy te is vettél tőlem újságot? Na, most megfogtalak, mi?

A vasárnap két másik dolog miatt is szent volt gyermekkorom során. Aznap mentem templomba, és aznap gyakoroltam a legkeményebben. Ez ellentétesnek tűnhet a Sabbat szellemével, valójában azonban ez volt a legszentebb módja az időm eltöltésének: fejleszteni Istentől kapott tehetségemet. Hálámat úgy tudom a legjobban kimutatni, ha a lehető legtöbbet hozom ki a tehetségből, melyet Istentől kaptam.

A templom már önmagában is különleges élmény volt. Végre megint ’normális’ lehettem. A templomban ugyanúgy bántak velem, mint bárki mással. És soha nem haragudtak, ha a templom hátsó része telezsúfolódott riporterekkel, akik felfedezték, hogy ott vagyok. Megpróbálták befogadni őket. Végtére is, még a riporterek is Isten gyermekei.

Fiatalkoromban, Indianában, az egész család együtt járt templomba. Ahogy idősebbek lettünk, ez egyre nehezebbé vált, és az én valóban rendkívüli és szent anyámnak sokszor egyedül kellett templomba mennie. Amikor a körülmények miatt rendkívül bonyolulttá vált, hogy templomba járjak, megnyugtatott az a tudat, hogy Isten nem csak egy épületben, hanem a szívemben, a zenében, és a szépségben is jelen van. De azért az a közösség, ami ott körülvett még mindig hiányzik– hiányoznak a barátok, és az emberek, akik egyenrangúként kezeltek. Egyszerű emberként. Aki együtt tölti egy napját Istennel.

Amikor apa lettem, Istenről és a Sabbatról alkotott elképzeléseim újrafogalmazódtak bennem. Ha a fiam, Prince és a lányom, Paris szemébe nézek, csodát látok és szépséget. Minden egyes napom vasárnappá válik. A gyermekeim révén minden áldott nap minden pillanatában beléphetek ebbe a varázslatos és szent világba. Istent látom a gyermekeimen keresztül. Istenhez beszélek a gyermekeimen keresztül. Alázatosan mondok köszönetet az áldásért, amelyben részesített.

Volt olyan időszak az életemben, amikor, mint mindenki más megkérdőjeleztem Isten létezését. Amikor Prince mosolyát, Paris nevetését látom, már nem kételkedem. A gyermekek Isten ajándékai. Nem, -- még annál is többek – Isten energiájának, alkotóerejének és szeretetének megtestesülései. Ő van jelen ártatlanságukban, őt tapasztaljuk meg játékosságukban.

Gyermekként a legértékesebb napjaim a vasárnapok voltak, amikor szabad lehettem. Mindig is ez volt számomra a Sabbat jelentése. A szabadság napja. Ma már ezt a szabadságot és varázslatot minden nap megtapasztalom apaként. Csodálatos dolog, hogy mindannyiunkban megvan a képesség arra, hogy akár minden napunkat a Sabbat értékes napjává tegyük. Ezt úgy tehetjük meg, ha újra a gyermekkor csodáinak szenteljük magunkat. Ezt úgy tehetjük meg, ha teljes szívünket és lelkünket átadjuk azoknak az apróságoknak, akiket fiúnknak és lányunknak hívunk. A velük töltött idő a Sabbat. A hely, ahol velük vagyunk a Mennyország.

Fordította: Gulácsy Tünde
Forrás: http://www.beliefnet.com

Életben tartani Michael szellemét

2010-01-07T12:59:00.000+01:00

ÉLETBEN TARTANI MICHAEL SZELLEMÉT
JERMAINE JACKSON A TRIBUTE-RÓL - ÉS KÜLDETÉSÉRŐL, HOGY TESTVÉRE ÜZENETÉT TOVÁBBADJA

(Ez az írás 2009. júliusában jelent meg a http://www.tribute2009.com/tribute.asp internetes oldalon. Maga a Tribute, az emlékkoncert 2009. szeptember 26-án lett volna, Bécsben a Schönbrunni kastélyban.)

Nagyon büszke vagyok rá, hogy színpadra állíthatom ezt a koncertet, hogy lerójam tiszteletem Michael öcsém és hagyatéka előtt. Ezt a megemlékezést, tiszteletadást évente ismétlődő eseménynek szánjuk, nem pusztán azért, hogy életben tartsa az ő különleges zenéjét, hanem hogy Michael szellemiségét is továbbvigye. Ő szerette az embereket, és segíteni is szeretett rajtuk, ami soha nem fog feledésbe merülni. Az élete túlságosan rövid volt, de telve varázslatos pillanatokkal és maradandó emlékekkel. Én egy drága testvért veszítettem el, ám a világ egy jelentős és gondoskodó humanitáriust.

A testvérem halálának fájdalma még mindig bennem van. De a halálán keresztül célt találtam a saját életem számára. A létezésem mostantól annak szentelem, hogy Michael üzenetét továbbadjam. Michaelnek különleges helye volt a világban. Nemcsak tette a jót, de másokat is megtanított arra, hogy miként tegyék. Emiatt a világ számára még nagyobb ez a veszteség.

Szeretném, ha az emberek tudnának Michael humanitárius oldaláról. Szeretném tudatni az emberekkel, hogy Michaelnél a főhangsúly nem a zenén vagy az előadáson volt; legfőbb törekvése a világ jobbá tétele volt. Ha ezt valaki megérti, akkor kezdi majd el igazán érteni, ki is volt valójában az öcsém.

Michael segíteni akart, hogy az emberek meglássák világunk pusztító gondjait.
Ez foglalkoztatta, és az elkövetkező koncertek is erről szóltak volna. Tanítani akart dalszövegein, klipjein, fellépésein keresztül. Lényének minden részét felhasználta, hogy megmutassa nekünk, mire lehetünk képesek. Be akarta bizonyítani, hogy ha mindannyian megpróbáljuk jobbá tenni a világot, akkor az valóban jobb is lesz.

Michael világéletében jótékonykodott – a Jackson 5 első koncertjei óta. Hamar rájött, hogy a tehetség önmagában még semmit nem jelent, az számít igazán, hogy mit kezdesz vele. Mit teszel azért, hogy másoknak jobb legyen? Amikor erre ráébredt, megtalálta célját: egyszerre szórakoztatni és tanítani.

Michael egyre inkább megértette, miért került ilyen állapotba a világ. Sokszor kérdezte, „Miért?”, de nem esett abba a hibába, hogy minden egyes problémának kutassa az okát. A célja a megoldások keresése volt. Az üzenete a megoldásokról szólt. Michael napi szinten gondolkodott rajta, „Hogyan tehetném jobbá a világot?” Annak szentelte létét, hogy erre a kérdésre megfeleljen, és hogy hangja legyen mindazoknak, akik nem tudnak önmagukért kiállni.

Man in the Mirror, We are the World, Will You Be There – ezek a dalok mind egyszerű, de hatásos üzenetet hordoznak: Ha valaki éhes, adj neki enni, de segíts abban is, hogy önellátóvá válhasson. Michael azt tanította, hogy ha jót teszel, az egyénnel kezdd, utána folytasd a családdal, a szomszédsággal, a faluval, a néppel.

Michael mindig a jót igyekezett látni az emberekben, de azt is szerette volna, ha az emberek megértik őt, és azt, hogy miért van közöttünk. Ezért aztán még nehezebb volt elviselnie a kigúnyolás megpróbáltatásait. Hogyan lehet olyan heves gyűlölet tárgya az, aki ennyit adott? Miért van az, hogy minél inkább hajlunk a jóra, annál nehezebb idők járnak ránk?
A testvérem senkire sem jelentett veszélyt. Békességben élt, benne a béke Isten áldása volt. Michaelnek megadatott a szórakoztatás, éneklés és előadás ritka adománya. De Isten legnagyobb áldása az volt, hogy a tehetségét képes volt mások javára fordítani. Michael dalai inspiráltak minket, hogy jobbá váljunk. Ez volt az ő igazi ajándéka.

Még mindig fájó a veszteség. De mi fog történni, ahogy múlik az idő? Mi történik majd Michael valódi életcéljával? Ki lesz képes önzetlenül folytatni megkezdett munkáját, hátsó szándék nélkül? Nemzetek és kormányok képesek ugyan jót cselekedni, de sajnos ezek a cselekedetek sokszor csak a hatalom kiterjesztéséről szólnak. Michael soha senkit nem akart a hatalmában tartani, ő csupán szeretetet és örömöt szeretett volna árasztani az emberek felé.

Michael több mint 30 különböző jótékonysági szervezetet támogatott. A legtöbb ember, még a legbőkezűbbek is, csak néhányra összpontosítanak. Michael más volt. Minden egyes általa támogatott szervezetet maga ellenőrzött le. Megvizsgálta a lekövethető információkat, hogy biztos legyen benne, hogy tényleg arra használják a pénzt, amire mondják.

Michael nagylelkűsége másra is kiterjedt a jótékonysági szervezeteken túl. Amikor egy kisfiúnak májátültetésre volt szüksége, és senki sem akarta kifizetni, Michael elintézte a dolgot. Semmi dicshimnusz, semmi reklám. És annyi ilyen eset volt! Sokról én is csak mostanában szerzek tudomást.

Ha Michael külföldön járt, mindig külön időt szentelt kórházak, árvaházak, rákbetegek látogatásának. Ez volt a hivatása. Járhatott a világ bármelyik sarkában, mindig így cselekedett. A világnak tudnia kell, hogy ő ilyen volt. A kamerák mindenhova követték ugyan, a hírek azonban soha nem a gondoskodásáról vagy részvétéről szóltak. A médiát csak a szenzáció érdekelte.

Michaelt nem érdekelte, hogy mi tudjuk-e, mi mindent tett az emberekért, mert Isten látja mindezt. Isten ismeri a szándékait, és látja az eredményeket. Tudom, hogy a testvérem nagyon biztonságos, derűs és békés helyen van most. Itt a földön, nem csak az alapján ítélnek meg minket, hogy kik vagyunk, hanem az alapján is, hogy mit cselekszünk másokért. Amikor elmegyünk, magunkkal visszük jó és rossz tetteinket. Michael csak jótetteket vitt magával.

Michaelt és engem úgy neveltek, hogy higgyünk egy Felsőbb Valóságban. A siker számunkra azt jelentette, hogy Istennek terve van velünk. Michael a sikerét jó célra használta. Ő tudta, hogy nem az számít, mit kapsz másoktól, hanem az, amit te adsz nekik. Mindannyian elérünk dolgokat az életben, de a legnagyobb siker, ha Isten művén dolgozhatunk. Michael Isten embere volt, mert az Ő művén dolgozott. Az örök élet Isten legnagyobb jutalma – és Michaelnek most már örök élete van.

Fordította: Szakállas Eszter

Klub a Facebook-on

2010-01-03T16:34:00.002+01:00

Sziasztok!

Létrehoztam egy klubot, csoportot a Facebook-on, ott egyszerűbb lesz bizonyos infókat megosztanom. :)

Michael Jackson magyarul Klub a Facebook-on

BUÉK!

Tünde

Élet Michael Jacksonnal 7. rész

2009-12-15T08:44:00.002+01:00

Sajnos a dokumentumfilm végefelé Bashir már annyira elfogultan, rosszindulatúan beszél Michael Jacksonról, hogy nagyon sokat gondolkodtam, egyáltalán mit fordítsak le az egészből. A kettősség benne az, hogy a felvételek, amiket készített viszont nagyon jók és tényleg bepillantást engednek Michael életébe. Ezért kompromisszumos megoldást hoztam, lefordítottam néhány rosszindulatú megjegyzését is, ahol a felvétel maga érdekes volt, viszont kivágtam összesen kb. 50 másodpercet, ahol képileg nem mutattak semmi különöset, nem volt történés, csak Bashir mondja a saját kis gonoszkodásait.
Érdekes, hogy Bashir, akit Michael ennyire beengedett az életébe, és megbízott benne, nem tudta felfogni és elfogadni azt a tényt, amit rajta kívül nagyjából mindenki tud: hogy Michael Jacksont nem lehet átlagember mércéjével mérni. Ezt nagyon jól megmondta Sammy Davis Jr. is a Motown on Showtime dokumentumfilmben. Úgy érzem, hogy Bashir annyira megdöbbent és "kiakadt" Michael átlagostól nagyon eltérő életstílusán, hogy nem tudott már elfogulatlanul tudósítani róla, ahogy azt kellett és illett volna. Észrevettem, hogy ha Michael bármi jót tett (pl. meghívta a gyerekeket Neverlandre), azt Bashir nem dicsérte, nem értékelte, vagy hogy mennyire ünnepelték a Bambi díjátadón őt az emberek, hosszú percekig felállva tapsoltak, ezeket észre sem vette, vagy legalábbis nem akarta megmutatni. Csak azt akarta hangsúlyozni, hogy milyen katasztrófális volt ez a berlini út. Pedig én egyáltalán nem látom annak, nagyon sok jó dolog történt és a rajongók fantasztikusak voltak, és Michael is az volt velük.
Emlékszem, mikor először láttam a Living With-et, az tűnt fel nagyon (a rosszindulatú, kétszínű narrációján kívül), hogy a lényegről tulajdonképpen nem is beszélt. Arról alig esett szó, hogy Michael mekkora tehetség, mennyire zseniális alkotóművész, mekkora hatással volt az egész világra, és mennyit jótékonykodott. Bashir csak a különc viselkedésére, "bizarr" életstílusára hegyezte ki az egészet, direkt olyan kameraállásokból vette, olyan felvételeket adott be, amik negatívan mutatják be Michaelt. Végül is, hálistennek, ez kiderül a Take Two-ból is. A baj az, hogy azt sokkal kevesebben látták, mint a Bashir-féle verziót.
Végül hadd mondjam el, hogy nekem személy szerint kedvencem ez a 7. rész, mert emlékszem, amikor először láttam a Living With Michael Jackson-t, annyira megmaradt bennem ez a rész, ahol a parkolóházban átöleli ezt a szőke lányt, puszit ad neki, és a lány teljesen magánkívül lesz, szinte szívrohamot, vagy idegösszeroppanást kap ott a helyszínen. Hihetetlen volt nekem látni azt, hogy milyen hatással van Michael az emberekre, a rajongókra. (Egyébként erről Uri Geller is beszél a dokumentumfilmjében, majd egyszer azt is lefordítom.) Persze, azt hiszem, én is minimum elájultam volna, ha ennyire közel kerülhettem volna Michaelhoz. :)))

Jó szórakozást a filmhez!

Feliratok

2009-12-12T18:58:00.004+01:00

Sziasztok!

Szeretnék elmondani egy pár dolgot a feliratokkal, feliratozással kapcsolatban. Erre már régen készültem, mert nagyon sokan kérdeztétek, hogy az utóbbi időben miért nem égetjük rá a feliratokat a videókra.

Ennek több oka van, és az idő előrehaladtával egyre több előnyére jöttünk rá mi is. Először is,

a ráégetéssel romlik a videó képminősége. Minden egyes beavatkozásnál romlik valamennyit a felvétel minősége, és ha pl. egy interjút vágni kell, és még ráégetni a feliratot is, akkor sokkal rosszabb lesz a végső verzió képminősége, mint az eredeti videóé. Ez főleg régi felvételeknél nagy gond, amik eleve nem DVD minőségűek. (ld. Ebony-Jet Interjú)
Ha bármit változtatni kell a feliraton, legyen az időzítés, vagy egy szó kicserélése, ráégetett feliratnál ez több órás munkát jelent, mert először át kell írni az eredeti feliratfájlt, azt konvertálni, újra ráégetni az eredeti videóra, és az egész felvételt újra feltölteni. Ha külön van feltöltve a felirat a YouTube-ra, akkor kb. másfél perc az egész. Csak átírjuk a feliratfájlt, kitöröljük a YT-on a régi feliratot, és újra feltöltjük a javított fájlt. Egy feliratfájl feltöltése 2 mp, egy új videó feltöltése másfél óra.
Sajnos a YT-on nem lehet videót cserélni, tehát ha javított változatot kell feltölteni, teljesen újként kell feltöltenem, a régit ki kell törölnöm. Ez pedig azt jelenti, hogy elveszik az összes hozzászólás, amit írtatok az adott videóhoz, az értékelésekkel együtt. Ezért mostanában, ha ilyen volt, (pl. Siedah Garrett: Man In The Mirror), inkább meghagytam az eredeti videót is az új mellett, hogy ne vesszenek el a jó kis hozzászólásaitok.
Mostanában vettem észre egy újabb előnyét a külön feliratfájlnak. A YouTube-on bizonyos videóink alján megjelennek Google hirdetések. Ezekhez nekünk semmi közünk, és semmilyen bevételünk nem származik belőlük, a YT rakja fel ezeket a hirdetéseket. Viszont! Ha külön van felrakva a felirat, akkor a felirat felcsúszik a hirdetés fölé, tehát a képernyőn a rendszer eleve feljebb jeleníti meg a feliratot, és el lehet olvasni akkor is, ha hirdetés van alatta. Viszont, ha rá van égetve a felirat a videóra, ilyen lehetőség nincs, a hirdetés egyszerűen eltakarja a feliratot, és nem nagyon lehet vele semmit sem csinálni. (Bezárhatod párszor az x-szel, de egy idő után már azt sem lehet.)
Sokan panaszkodtatok, hogy ha letöltitek a videót, nincs rajta a felirat. Ezt a döntést szerzői jogaink védelmében is hoztuk, hogy ne tudjon senki kereskedni a feliratos videóinkkal a mi tudtunk és beleegyezésünk nélkül.

A jövőben is így szándékozunk feltölteni a videókat a YouTube-ra (néhány kivétellel), a fent említett okok miatt, legalábbis, amikor először töltjük fel őket, hogy bármikor tudjunk javítani rajtuk.

Viszont a régebbi felvételeknek el fog készülni egy ráégetett feliratos változata is, amelyet elérhetővé teszünk azok számára, akik támogatják a weboldalunk fenntartását, a fordítások elkészítését és ezáltal MJ hírnevének jobbítását a magyar köztudatban. A YouTube-on minden videó megtekinthető lesz továbbra is mindenki számára, de a ráégetett feliratos videókat a támogatóink részére kívánjuk átadni ajándékként.

Mivel nem sok időm van ide a Blogba írni, ezért már most szeretnék mindenkinek Kellemes Ünnepeket és MJ-ben gazdag Boldog Új Évet kívánni!
Michael Bless You All!

További terveink

2009-11-15T09:33:00.003+01:00

Most, hogy befejeztük a Michael Jackson utolsó napjai, és a Motown a Showtime-on dokumentumfilmeket, sorra kerülnek a kisebb felkérések, a rövidebb videók fordítása. Van néhány újságcikkünk is, amik tisztázás alatt állnak és amint készen lesznek, felrakom őket az oldalra. Nemsokára jön a Katherine Jackson könyv következő fejezete is.

Folyik egy közös projektünk MorningGlow-val, én tisztázom, feliratra alakítom az 1995-ös PrimeTime interjú fordítását, ő pedig feliratozza a videót. Az első részt már be is linkeltem az oldalra, nagyon sokan kértétek ezt az interjút.

Készülünk még a Geraldo Riverás dokumentumfilm-interjú fordítására is, de elképzelhető, hogy ki fogunk vágni belőle bizonyos részeket, amik már nem aktuálisak.

És hátra van még a Living With Michael Jackson dokumentumfilm folytatása. Ez egy kicsit nehéz téma, azért is várok még vele, mert Bashir narrációja itt már egyre rosszindulatúbb, elfogultabb és őszintén szólva ezt egyáltalán nincs kedvem lefordítani. Ha az ember csak a képeket nézi, egész más élmény, mintha hallgatja hozzá a kétszínű narrációt is. Még nem döntöttük el, pontosan hogyan csináljuk, de azért nemsokára ennek is várható a következő része. :)

Olvasói levelek

2009-11-01T17:42:00.003+01:00

Sziasztok!

Szeretném elmondani, hogy nagyon sok levelet kapunk tőletek, aminek nagyon örülünk, de sajnos nincs időnk mindegyikre válaszolni. Minden levelet elolvasok, és próbálok, amelyikre tudok válaszolni is, de nem mindig sikerül, és ha igen, akkor is lehet, hogy csak elég sok idő elteltével történik. Elnézéseteket kérem ezért, de biztos megértitek, hogy az időnket főleg a fordítások készítésére szeretnénk fordítani.

Köszönjük a megértéseteket, és egyben köszönjük azt is, ha írtok nekünk, mert ahogy mondom, minden levelet elolvasok, még akkor is, ha nem tudok válaszolni rá.

:)

Tünde

ui. Ja, és még annyi, hogy figyeljetek rá, hogy az e-mailcímeteket pontosan írjátok be, mert arra küldeném a választ, de sokszor jött vissza hibaüzenet, hogy hibás a megadott e-mailcím!

Háttérzene a weboldalon

2009-10-23T12:49:00.005+02:00

Sziasztok!

Szeretnék felrakni háttérzenét a weboldalra, kiváncsi vagyok a véleményetekre, hogy örülnétek-e neki, vagy nem annyira.

Hagyjatok hozzászólásokat itt a bejegyzés végén!

Köszi!

10. 27.

Köszi szépen mindenkinek a visszajelzést, azt hiszem, egyértelmű a szavazás eredménye. Jó szórakozást! :)

Tünde
MJ magyarul

Michael Jackson a könyvmoly?

2009-10-11T08:52:00.004+02:00

Szeretnék írni egy pár szót erről a témáról. Én tizenéves koromban ismertem meg Michael Jacksont, akkoriban a csapból is ő folyt, állandóan mentek a számai a rádióban, a videóklipjei (kisfilmjei) a tévében, szóval nagyon jól ismertem és szerettem a zenéjét, imádtam a koreográfiáit, a táncát, jazzbaletton az ő mozdulatait tanultuk, stb. Nagyon jól ismertem a számait, a zenéjét, a táncát, de akkoriban még nem volt internet (még számítógép se nagyon), és én soha egy interjút sem láttam vele, eredeti nyelven pedig főleg nem, tehát mint embert egyáltalán nem ismertem. Aztán ahogy idősebb lettem, már nem követtem annyira a sorsát, sajnos csak a bulvárhírek jutottak el hozzám is, az oxigénkamráról, meg hogy kisfiúkkal alszik egy ágyban, és emlékszem sajnáltam is az egészet, hogy mi lett belőle, mert a zenéjét viszont annyira szerettem.
Nagyon szomorú, hogy június 25-e kellett hozzá, hogy újra felfedezzem Michael Jacksont. Bár nem követtem évek óta a sorsát, amikor meghallottam a halálhírét, egyszerűen nem tudtam elhinni, és hirtelen viharos sebességgel törtek rám az emlékek, szinte teljesen retardálódtam a tizenéves életkoromba, és lázasan elkezdtem keresni az interneten, hogy mi történt MJ-jel, az elmúlt, hozzávetőleg 20 évben. És akkor jöttem rá, hogy egy csomó mindent, rengeteg mindent nem is tudtam róla. Például ekkor néztem meg először az Oprah Winfrey interjút, és sok más felfedezéssel együtt (pl. vitiligo), emlékszem, annyira meglepő volt számomra, mikor Elizabeth Taylort kérdezte Oprah, hogy hogyan jellemezné Michaelt, akkor az első tulajdonság, amit említett, az az volt, hogy Michael milyen intelligens. És ez valahogy furcsa volt nekem, mert azt vártam volna, hogy ilyeneket mond majd, hogy jó táncos, fantasztikusan kreatív, gyönyörű hangja van, stb, és nem, ő azt mondta, hogy Michael milyen intelligens. És akkor elkezdtem figyelni, hogy tényleg MJ milyen szépen beszél angolul, milyen választékos szavakat használ, soha nem káromkodik, mindig szépen fogalmaz. Hallottam ilyen véleményeket, hogy MJ mennyire elharapja a szavakat, és nem artikulál szépen. Erre annyit mondanék, hogy amerikai viszonyok között szerintem teljesen szépen beszél, teljesen jól érthető a videókon is, amit mond (kivéve a házi felvételeken, ahol egyszerre többen beszélnek), és ha azt nézzük, hogy fekete gyökerei vannak, akkor még inkább. A kételkedőknek ajánlom, hogy hallgassák meg hogy beszél Joe papa, vagy Randy Jackson, vagy pl. a feka koncertszervező, aki a Michael Jackson utolsó napjaiban szerepel, akivel az autóban beszélget a riporter. Szóval szerintem Michael nagyon is szépen beszélt, és borzasztó tájékozott volt a világ dolgaiban, ami egyáltalán nem jellemző az amerikai átlagpolgárra. Nyilván nem is volt átlagember és nem átlagos élete volt, hiszen gyerekkorától kezdve járta a világot. Ezzel együtt is megható volt számomra, hogy mennyire ismeri az itáliai reneszánsz művészeit, vagy az ókori görögöket. Ehhez tudni kell azt, hogy Amerikában ezek nincsenek benne az iskolai törzsanyagban. 17 évesen Kanadában voltam egy diákkonferencián, két hétig, iskolába is jártunk a vendéglátóinkkal. Toronto legelitebb magániskolájába jártunk két hétig, ahol részt vettünk az órákon. Jött a történelemóra, ami amerikai történelem óra volt. Kérdeztük, hogy csak amerikai történelemórájuk van? Mondták, nem, van kanadai történelemóra is. És európai történelem???? Ja, nem, az nincs, csak fakultációként lehet fölvenni! Ugyanez az európai és világföldrajzzal. A legjobb magániskolában! Mi lehet egy állami iskolában? Ezt csak azért írtam le, hogy még jobban meg lehessen érteni, hogy amerikai viszonyok között MJ mennyire művelt volt. A cikk, amelynek a fordítását tegnap felraktam is ezt bizonyítja. És ezt az emberek többsége nem tudja róla.
És még valamit, abból is látszik ez, hogy milyen szépen beszél a gyerekeivel. Annyira értelmesen, intelligensen beszél velük, és látszik is rajtuk, hogy nagyon értelmesek, fegyelmezettek. Az, hogy a 6 éves Prince megkérdezi, hogy futhat-e? Akinek gyereke van, tudja, hogy a legtöbb gyerek általában nem szokta megkérdezni, hogy futhat-e, csak fut. De látszik, hogy ők nagyon szépen vannak nevelve, intelligensen, sok szeretettel. :)))

Oprah interjú

2009-09-11T21:40:00.001+02:00

Mivel annyian keresitek az Oprah-s interjúkat, berakom ide a linket, ahova MorningGlow felrakta a lefordított részeket, de mivel nem mi fordítottuk, nem tudunk semmi további infót adni ezekről.

(Frissítettem a linket, mert nem működött:)

http://www.mommo.hu/media/Oprah_Winfrey_beszelget_Michael_Jacksonnal_1_resz_Magyar_felirattal

Tünde

ui. Szerzői jogok miatt vették le a You Tube-ról.

Living With Michael Jackson

2009-09-06T16:18:00.003+02:00

Hát, vegyes érzéseim vannak ezzel a dokumentumfilmmel kapcsolatban. Egyrészt sok információt tartalmaz Michael Jackson életéről, másrészt ez a brit riporter, Martin Bashir rendkívüli módon visszaélt Michael bizalmával, aki megengedte neki, hogy 8 hónapon keresztül kövesse az életét, beengedte a legintimebb magánszférájába, ahova soha még újságírót nem engedett. Bashirt Uri Geller mutatta be Michaelnak, de nem is sejtették, hogy Bashir ennyire vissza fog élni a kapott bizalommal. Anno ő készítette azt a híres feltáró interjút Lady Dianával, amiben bevallotta, hogy bulimiás és gondok vannak a házasságával.
Amikor először néztem ezt a filmet, nagyon érdekes volt számomra, mert rengeteg mindent megtudtam belőle Michael Jacksonról, sokszor szívszorító interjúk keretében. Ezzel együtt már akkor furcsának találtam, hogy Bashir együtt megy mindenhova Michaellal, kedves hozzá, viszont az interjúkat összekötő narrációjában rosszindulatúan kritizálja őt. Nagyon kétszínűnek tűnt nekem ez az egész hozzáállás. És utána olvastam is, hogy borzasztó sok gondja volt MJ-nek ezek után, a film megjelenése után jutott eszébe pl. Gavin Arvizo anyjának, hogy beperelje Michaelt gyermekmolesztálásért (pedig a filmben még össze-vissza dicsérték, és látszott, hogy a gyerek imádja őt), és tulajdonképpen, aki nem rajongó, annak a film bizonyos részeiből úgy tűnhet, hogy Michael komplett idióta (már bocsánat), és pedofil hajlamai vannak. Ez az egész tulajdonképpen azért van, mert Bashir így állította be őt, a dolgait sokszor úgy mutatta, úgy kommentálta, hogy azt bizonyítsa: Michael mennyire nem normális. Lásd például az első pár percét a videónak, amit most raktam fel, amikor azt kérdezgeti, hogy miért szeret fára mászni. Milyen ostoba kérdés ez pl., hogy jobban kedveli mint a szeretkezést? Ha valaki azt mondja, hogy a legjobban biciklizni szeret, vagy focizni, akkor bárki is megkérdezné tőle, hogy jobban szereti még a szeretkezésnél is? Az interjú további részében is sokszor a hatásvadászatra megy rá, amikor a gyerekkoráról kérdezi, ami persze tényleg megható és szomorú, de amikor Michael már másról szeretne beszélni, illetve az egészet megmagyarázná, Bashir csak egyre erőlteti ezt, hogy dehát kisbaba voltál, és mivel vert még meg, stb.
Szóval, valahogy az egész filmben azt érzem, hogy a saját véleményét, elképzelését próbálja bizonyítani, hatásvadász eszközökkel.
És itt szeretném elmondani, hogy bizonyos részeket Michael iránti tiszteletből nem fogok feliratozni és megjelentetni, mert nem vagyok hajlandó hozzájárulni Michael Jackson lejáratásához a magyar közvéleményben. A rajongókat nem nagyon befolyásolnák ezek a részek, viszont mások is megnézhetik, és meg is nézik a videóinkat, és nem bírnám elviselni a gondolatot, hogy részem volt ebben. A kimaradt részeket is lefordítom, elolvashatjátok majd, de nem fogjuk feliratozni.

Most hogy ezeket leírtam, már könnyebb szívvel kívánok jó szórakozást a filmhez!

Csere-bere, Adok-Veszek

2009-09-03T11:32:00.002+02:00

Sziasztok! Az jutott eszembe, hogy esetleg érdekelhet titeket egy olyan szekció az oldalon, ahova hirdetést lehetne felrakni, pl. ha keresel valamilyen Michael Jacksonnal kapcsolatos CD-t, DVD-t, pólót, könyvet, kesztyűt, sapkát és még sorolhatnám, vagy esetleg neked több van és elcserélnéd, vagy eladnád. Úgy működne a dolog, hogy ti elkülditek nekem a "hirdetés" szövegét, és én felraknám ebbe a rovatba. A fórumos felhasználó neveteket lehetne megadni jeligeként, és a fórumon keresztül tudtok utána egymásnak privát üzenetet küldeni, és megbeszélni a részleteket. A Keres, és a Csere rovatok ingyenesek lennének, a Kínál (mivel itt eladsz valamit) hirdetésekért egy jelképes összeget kérnénk, amit a honlap fejlesztésére fordítanánk.

Kiváncsi vagyok, hogy hogy tetszik nektek ez az ötlet, és van-e rá igény. Kérem, írjátok le a véleményeteket itt a Blogon hozzászólásként!

Köszönöm és várom a visszajelzéseket!

Tünde

Bővül a csapat

2009-09-01T21:55:00.002+02:00

A Segítőket keresünk! felhívásra szerencsére többen is jelentkeztek. Vannak új fordítóink, egyvalaki jelentkezett feliratozni is, és többen is vannak, akik gyűjtik nekünk a lefordítandó anyagokat. Mindannyiuknak nagyon köszönöm a segítséget. Feliratozókat továbbra is várunk, mert ez a legidőigényesebb része a dolognak, főleg ha az ember tényleg jó minőségben akarja megcsinálni a videókat. Köszönöm az új fordítóknak: T25j-nek, és Szakállas Eszternek az áldozatos munkát! Remélem, sokáig tudunk még együtt dolgozni, mert lefordítandó anyag bőven van!

Angoltanulás Michael Jacksonnal?

2009-08-25T14:57:00.003+02:00

Ezt az üzenetet kaptuk, és arra gondoltam, hogy a Blogon válaszolok, mert tulajdonképpen nekem is eszembe jutott már ez a gondolat.

"Szerintem jó lenne mind a,, Living with Michael,,-t és a,, Take two,, -t lefordítani úgy ahogy elkészítették. Tényleg legyen miért még jobban utálni bashirt ,kisbetűvel mert nem érdemel mást.Nagyon ügyesek és igen rendesek vagytok.Köszönjük Nektek mindenki nevében. Lassan elkezdhetnétek angol nyelvoktatást is tartani nekünk.:o)))) Nagyon szégyellem,hogy nem tudok angolul csak igen keveset.:o(("

Szóval ez már nekem is eszembe jutott, hogy talán lenne erre igény, hogy kis "nyelvleckéket" állítsak össze Michael Jacksonnal kapcsolatos anyagokból. Ezek lehetnének dalszövegek, de interjúk, vagy esetleg beszédek is. Rövid részletek lennének, magyar fordítással, szó- és nyelvtani magyarázattal. Szívesen megcsinálnám, de persze csak akkor, ha van erre igény.

Mit szóltok?

:)

Smile és más dalok fordítása

2009-08-18T12:05:00.002+02:00

Sziasztok!

Többen is írtak, hogy szeretnék, ha lefordítanánk dalszövegeket is. Erre szeretnék reagálni.

Egy dalszöveg lefordítása egészen más dolog, mint lefordítani egy interjút, vagy egy újságcikket. A dalszövegnél szótagszámot kell nézni, rímeket egyeztetni, tulajdonképpen verset írni, de olyan kötöttséggel, hogy megtartsam az eredeti dalszöveg szerkezetét, rímjeit, és még énekelni is lehessen. Ez elég szöszmötölős munka és én nem vagyok műfordító, ezt inkább egy profi műfordítóra bíznám.

Ugyanakkor láttam én is olyan MJ dalfordítást, amivel nem voltam igazán megelégedve, és van egy-két szám, amit szívesen lefordítanék, eltölteném vele az időt. Tehát lehetséges, hogy a jövőben le fogok fordítani néhány dalt, de valószínűleg nem ez lesz a fő tevékenységünk. Addig is köszi a türelmet és az érdeklődést!

Miért is lenne érdemes lefordítani a Living With MJ-t?

2009-08-17T22:23:00.002+02:00

Bocs, ezen akkorát röhögtem, hogy muszáj bemásolnom (itt írta valaki a commentekben), azt hiszem ez a legerősebb érv, hogy miért fordítsuk le az egész Living With Michael Jacksont:

"Amugy a Living with Michael Jackson-t szerintem azért lenne jó ha lefordítanátok, mert sok ember nem tudja h miket is mondott Bashir, speciel én sem tudok jól angolul, de azért kiváncsi lennék h miket mond, h még jobban utálhassam."

:)))

Living With Michael Jackson

2009-08-16T07:35:00.000+02:00

Többen kértétek, hogy fordítsuk le a Living With Michael Jacksont. Tegnap is kaptunk rá egy kedves felkérést, amire e-mailben válaszoltam, de közben az jutott eszembe, hogy kirakom a Blogra a válaszomat, hogy mindenki láthassa. Tehát itt a válasz, kiváncsi lennék, mások mit gondolnak erről:

"Az interjú és dokumentumrésze jó a filmnek, de a riporter: Martin Bashir az
interjúkhoz olyan furcsa narrációt fuzött, és olyan rosszindulatú
következtetései voltak, hogy az egész dokumentumfilm, mikor megjelent, sokkal
többet ártott MJ-nek, mint használt. Nagyon kétszínu volt a riporter, mert
kedves volt MJ-hez, hogy minél jobban beférkozhessen az életébe, viszont a
filmben nagyon rossz színben tüntette fel ot. Akkoriban a film nagyon nagy
indulatokat váltott ki, foleg az a rész, ahol Gavin Arviso (aki később beperelte gyermekmolesztálásért) kezét fogja, és
azt mondja, hogy a legszebb dolog a világon megosztani az ágyadat valakivel.
Egyébként most nemrég (a halála után) leadták ezt a filmet Angliában és
kivágták az Arvisós részt, ami szerintem elég korrekt volt így.

Nem döntöttem még el, hogy hogyan fogom csinálni, mert arra gondoltam, hogy
lefordítom a fontosabb részeket, de kihagyom Bashir kétszínu narrációját.

Egyébként Michael csapata készített erre válaszként egy 'visszavágást',
amiben leadtak olyan felvételeket, amiket ok készítettek a Bashir interjú
alatt, és ott hallatszik, hogy Michael szemébe csak jókat nyilatkozott
Bashir, hogy milyen fantasztikusan bánik a gyerekeivel, stb. Ennek a
válaszfilmnek a címe: 'Take Two', amit viszont tényleg szívesen
lefordítanék."

Kiváncsi vagyok, Ti mit gondoltok erről a témáról, tehát szívesen veszem a hozzászólásokat itt a blogban, vagy e-mailben a Kapcsolat űrlapon keresztül.

2009-08-15T07:38:00.001+02:00

Szia! Köszi, hogy írtál! Igen, fordítjuk tovább a Private, Home Movies, lehet, hogy most hétvégén készen lesz az egész. Ez időnktől is függ, mert most vasárnap valószínűleg megyünk a Bad flashmobra (http://mjdt.atw.hu/). Egyébként mindenkinek üzenem, hogy mikor kész van az egész film, akkor át lesz írva DVD formátumba is, és elérhető lesz a számotokra. Tehát nem érdemes szenvedni az átkonvertálással, Dia meg fogja ezt csinálni. :)

2009-08-14T23:31:00.001+02:00

Ide írhattok!

Sziasztok! Egyelőre így tudtam megoldani, hogy hozzászólásokat tudjatok írni a michaeljacksonmagyarul oldallal kapcsolatban. Várjuk a visszajelzéseket, hozzászólásokat! Köszönjük és jó szórakozást az oldalhoz!